Tavaly késő ősszel látogattunk el Németh Zoltán újságíró barátommal a Tóvárosi Óvodába. Látogatásunk célja az intézmény udvarát évtizedek óta díszítő pirogránit kakas testközelből lévő megtekintése és a fehérvári olvasóközönségnek történő bemutatása volt.^[1] Igaz, a Köztérképen már régóta elérhetőek Ády jóvoltából az épületegyüttes műalkotásai (lásd kapcsolt műlapok), de mindenképpen szerettem volna személyesen is szemrevételezni kedvenc keramikusaim (G. Staindl Katalin és Fürtös György) keze munkáit.

Óriási örömünkre az épület belseje is tartogatott számunkra meglepetést. A 70-es évek első felében átadott - óvodát és bölcsődét magába foglaló - köznevelési intézményegyüttes 2003-ban ünnepelte 30. születésnapját. A jeles évforduló alkalmából egy domborművet kapott ajándékba az óvoda, mely a lépcsőfordulóban lévő falfelületen került elhelyezésre és 2003. október 28-án ünnepélyes keretek között avatták fel.^[2]

A dombormű a nagy mesemondónk, Benedek Elek egyik népmeséjét örökíti meg. Az éneklő királykisasszony szájából rózsák hullanak, mezítláb történő lépkedése során csengő arany terem lába nyomában. Libbenő hosszú fehér szoknyáján a mese további szereplői láthatók.^[3]

Ecsedi Mária képzőművész munkásságát a székesfehérváriaknak szerintem nem nagyon kell bemutatni, aki turistaként sétált már valaha a koronázóváros belvárosában láthatta több különleges és egyedi cégérét, melyek különböző üzletek homlokzatát ékesítik.

---