Személyesen kaptam az értesítést, amikor elkészült R. Kiss Lenke emlékoldala. Át is néztem, az óriási munkát tartalmazó honlapot, ami átfogóan és a lehető legalaposabban dokumentálja a művésznő munkásságát. Köztéri alkotásai közül az első alkotás, hiszen még a főiskolai tanulmányait folytatta, amikor elkészült anyósa, Bia mama síremléke.

Reinprecht Gézáné, született Tóth Erzsébet születési évét nem ismerem, 1954-ben halt meg, alakja megformálására 1955-ben került sor. A síremlék kiöntését férje és testvére végezte. Az adatok szerint a síremlék 1957-ben került felállításra.^[1]

Az emléken egy nehezen meghatározható korú hölgy áll, jobb karjával a sírkőre könyökölve. Finom redőzetű ruháját bal kezével felcsippenti, vállán vékony kendőt hord. Mozdulata, testtartása kecses, haja kontyba fogva.

Sokat nézegettem ránc nélküli arcát, ugyanúgy takarhatja egy emlékként megőrzött fiatalabb, de érett nő, mint egy tisztességben megőszült, tapasztalt asszony arckifejezését is. Egyenes testtartással áll, szeme kicsit lehunyva.
Én szemérmet, nyugalmat és szeretetet látok ezen az arcon... amit adott élete folyamán és egy személyiséget, amiért szerették.

Nagy kár, hogy a kevésbé időtálló műkő tulajdonságaiból adódóan a sírszobor itt-ott repedezik, ezért kellett megrongálódottra állítani.

---