Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a Corvin-lánc tulajdonosa így írt Ádám Jenőről:
„Hol vannak ma a Láng-Lelkű emberek? ... Nyomuk veszett!
Ádám Jenő minden minőségében mozgósító, lelkesítő, sodró lendületű, ellenállhatatlan apostola volt Nemzetünknek! Karnagyként, zeneakadémiai tanárként, zeneszerzőként, tankönyvíróként, elragadó előadóként, a magyar népdal éneklésének Újraélesztőjeként, - a Zene Titkainak nagy Feltárójaként, - mindig és mindenkor ránk szórta aranyát, s erre az elárvult magyar népre!
A zenét szavai nem csak felidézték, de hatalmas képzetkeltő erővel JELENÍTETTÉK is… Fület – nyitó, szemet – nyitó, szívet – nyitó nevelőnk volt.”^[1]

Kodály Zoltán Ádám Jenőre bízta a „magyar módszer” kidolgozását.
„Galyatetőn született meg a Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján című, máig is alapvető fontosságú könyv, és a SZÓ-MI énekfüzetek, melyeknek borítójára a sajátja elé Kodály nevét illesztette.”^[1]

A Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő Ádám Jenő szobra a celldömölki zeneiskola hangversenyterme előtti térben látható.
Alkotója az egykori híres soproni zeneiskola igazgatójának, Horváth Józsefnek (1900-1977) lánya, Horváth Marietta (1930-2009), aki hegedűtanárként, íróként és képzőművészként is ismert volt. Édesanyja, (Dessewffy Izabella 1896-1975) Sopron „csalogánya”, a Magyar Királyi Operaház magánénekese volt. 1973-tól 1993-ig volt a celldömölki iskola tanára.^[2]
A szobrászatot Pátzay Páltól és Kisfaludi Strobl Zsigmondtól tanulta.

A celldömölki zeneiskola az 1989-90. tanévben vette fel Ádám Jenő nevét Süle Ferenc igazgatósága idején. 2019 őszén új helyre költözött.
A névadó szobra, az új címen található iskolában most is, mint egykor, a koncertterme előcsarnokában áll.
Ádám Jenő munkássága, és az emlékét őrző szobor Dessewffy Horváth Marietta alkotása egyaránt megbecsülésre érdemes!
Hirdeti és idézi a hangverseny-látogató közönségnek és minden nyitott fülű, érzékeny szívű zenetanárnak Ádám Jenő visszatekintő, életét összegző gondolatait:
„Ha visszaemlékszem a nyolc évtizedet meghaladó időre, amit éltem, azt egyetlen egyenes vonallal tudnám összekötni a mai napig… . Az a vonal elég feszes, nem is engedett soha. És meg lehet pendíteni, és zeng, mint egy húr. Ez a vonal a pedagógia, a tanítás. Tanítónak születtem, és tanító maradtam mind a mai napig.”^[1]

---