Már a 2022. évi Trash Art is régen elmúlt, a Nemzetközi természet- és környezetvédelmi fesztivál kapcsolt rendezvénye. Igaz, idén formabontóra tervezték, amolyan interaktív módon. Nem kész alkotások felvonultatásával, hanem (a rendezők szándéka szerint) az anyagot szállították a helyszínre, az érdeklődők pedig figyelemmel kísérhették az alkotói folyamatot.^[1] Ez az, amit olvastam, de a továbbiakban semmiféle hírt, infó-t nem találtam (pl. ki volt jelen, mit mutatott be, milyen alkotások készültek.).
Az utolsó napra terveztem látogatást – remélve, hogy a kész alkotásokat el tudom kapni – azonban ezt a tervet elverte az eső.
A korábbi év terméséből viszont van még egy kevés. Akkor a téma Magyarország vadjai voltak és az egész rendezvény emblémájaként a szarvasok képviseltették magukat legnagyobb számban.
A szarvasok 2021-ben, legalábbis ottjártamkor egy csokrot alkottak, sajnos még nem nyerték el későbbi, "végleges" helyüket. Sőt, összetartozó párok egyedei véletlenszerűen bukkantak fel, vagyis az előző napi megnyitó ellenére a rendezés nem fejeződött be.
Ez a szarvas több szempontból kirítt fajtársai közül. Nem azért, mert a hozzá tartozó információs táblát elkevertem és sajnos kellett ez a másfél év, amíg komoly elhatározásra jutottam, hogy beazonosítsam. De különbözik a felhasznált anyagban is és talán nem tévedek nagyot, ha mondom: alkotója az egyetlen nő. .. eredetileg komoly, foglalkozását tekintve formatervező, ötvös, kiállító képzőművész.
Az újrahasznosítás példájaként az alkalmazott anyag hulladék fa, hulladék arundo nád, amihez az alkotó Fb-oldalán hozzáteszi:"teljes mértékben lebomló alapanyagokból készült, így szemléltetve egyben a természet körforgását, metamorfózisát".
Az információs tábla lényegi szövege gyakorlatilag azonos a fenti oldalon található bemutatással, ezt idézem: "Az újrahasznosítást a természet már feltalálta jóval előttünk. Nekünk se korlátozódjon a figyelmünk arra, hogy ne szennyezzük káros és mérgező anyagokkal a természetet, hanem az is, hogy a természet alkotta hulladékokban felismerjük az értéket. Alkotásommal a látszólag értéktelen természetes hulladékok, tüzelőnek vagy akár komposztnak használható anyagok értékére szeretném felhívni a figyelmet, hazánk jellegzetes vadon élő állatáról, egy szarvasról készült szoborral. Erdeinkben sétálva megpillanthatjuk vonulását, s az őszi estéken a párzás idején bőgésük hangját hallhatjuk. Mindez egyfajta elcsendesedésre, a hétköznapok felgyorsult ritmusából való kiszakadásra is ösztönözhet minket. Szobrommal előrevetítem az élet körforgásának következő szakaszát, amelyben ezek a növényi anyagok állatként fognak már megjelenni, hiszen komposztálódva a növények táptalajává válnak, mely növények táplálékul szolgálva építik föl a legelő vadak testét. A növényi részek -amelyekből szobromat alkottam-, a szoborban saját jövőjükre emlékeznek."^[2][3]

---