Az M4-esmetróállomás Kálvin téri megállójának diszítését Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus zeneműve inspirálta. Az M3-as megállóét Bartók Béla Cantata profana című kórusműve.^[1]
A történet:
„Volt egy öregapó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
.
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak;
.
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek;”
Az édesapa hívja vissza a fiait, de legnagyobb szarvas, a legkedvesebb fiú válaszol, hogy
„De mi nem megyünk!
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet
.
A mi karcsú testünk
Gúnyában nem járhat,
.
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból”
„Az ihletet adó verseket, ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Idicel és Urusiu de Sus községekben.”^[2]
A mozgólépcső mellett a sárga üvegfalon látható a történet. A peronon már csak szarvasok láthatóak az ülőpadok mögötti falon ugyanolyan színben, mint a mozgólépcső fala.

A metróalagút falán a kábeltakaró perforációs lemezeken a perforáció adja a szarvasok és a növényzet alakját. Ezeken a területeken kisebb lyukak képezik a perforációt.

A Kálvin téri állomás tervezője, Kosztolányi Zsolt „elmondása szerint a grafikáknak nem a kultúra terjesztése és az utazóközönség nevelése a célja, hanem hogy egy egyéni karaktert adjon az állomásnak, az állomásnév elolvasása nélkül is.”^[3]

Magán megjegyzésem: mégiscsak meg lehetne/kellene tenni, a kultúra terjesztése érdekében és nevelési céllal, hogy azokon a metróállomásokon, melyeket iparművészek alkotásai díszítitenek, kitennének ezeket ismertető táblákat.

---