"II. Mihály, ismert nevén Vitéz Mihály vagy Mihály vajda (románul: Mihai Viteazul vagy Mihai Bravul)," (1558 – 1601), Mehedinți bánja, fejedelmi asztalnok és Craiova bánja. 1593-tól Havasalföld, 1599-től Erdély és 1600-ban Moldva fejedelme.
Ugyanebben az évben (1600) mindhárom állam felett elvesztette tekintélyét, az egyesülés sajnos rövid életű volt.
Románia első egyesítőjének tartják a román nemzeti történetírásban (Ő volt az első, akinek sikerült egyesítenie mindhárom romániai történelmi tartományt, fontos példa és előfutára azoknak a népnek, akiknek jóval később, 1859-ben Alexandru Ioan Cuza uralma alatt sikerült egyesíteni a két tartományt, Moldovát és Havasalföldet, megalapítva a Románia modern állama). ^[1]

A Mihai Viteazul téren (1919 – ig Széchenyi István téren) 1976. december 17-én felavatott bronz lovasszobrot Marius Butunoiu román szobrász készítette.
Amikor az ember először látja a szobrot, az uralkodó hangulatot áraszt a téren, hiszen a magassága a szoborral és a talapzattal együtt 11,70 méter (a szobor: 7 méter magas, a talapzat: 4,70 méter magas). Az összeállítás három rámpás alapra kerül, domborművek díszítik, amelyek az oszmánok elleni harcokat és az 1600-as Uniót (Moldova és Erdély egyesülése Havasalföldal) ábrázolják.
A szobor talapzatán az uralkodó pecsétcímere látható, amely a három román ország heraldikai jelvényeit foglalja össze (A szobor bal oldali része (déli): Moldva címere, a szobor hátsó oldali része (keleti): Havasalföld címere, a szobor jobb oldali része (északi): Erdélyi címere).
Szintén a lábazaton található egy felirat a következő szöveggel:

"Mihai Viteazul 1593-1601 Havasalföld Erdély és egész Moldva ura.
(Mihai Viteazul /1593-1601/ Domnul Țării/ Românești al Ardealului și/ a toată Țara Moldovei)."^[2]

A szobor mögött meglehetősen érdekes történet húzódik: Ion Coman tábornok, aki 1976-ban a román hadsereg élén állt, arról számolt be, hogy kezdetben ennek a szobornak a makettje benevezett a Gyulafehérvárért folyó versenybe, hogy a Sala Unirii (az egyesülés terem) mellett kerüljön elhelyezésre.
Felmerült az a kifogás is, hogy a szobor a környékbeli épületekhez képest kissé magasan áll, bár ez nem volt döntő érv a megszüntetése mellett. De figyelmen kívül hagyva az érveket, Nicolae Ceaușescu közbelépett, és Oscar Han megnyerte az ügyet. Érvelése meglehetősen szentimentális jellegű volt, és abból indult ki, hogy az 1891-ben született Oscar Han meglehetősen előrehaladott kort ért el, és valószínűleg ez lesz az utolsó reprezentatív munkája. Így 1968-ban Gyulafehérváron, a fejedelmi palota előtt, Erdély Romániával való egyesülésének félszázados évfordulója alkalmából nem a Marius Butunoiu által javasolt szobrot avatták fel, hanem a gyulafehérvári Mihály Vitéz Lovasszobrát, Oscar Han szobrászművész készítette. Mivel Butunoiu eléggé előrehaladott stádiumba jutott a munkával, Ceaușescu azt is javasolta kárpótlásul, hogy ezt a második „Mihály Vitéz”-t vagy Călugărenibe, ahol Kodzsa Szinán pasát leütötték lováról, vagy Sellenberkbe, ahonnan később Mihály Vitéz Gyulafehérvárra indult.
Az alternatíva hosszas vitatkozása után végül Ceaușescu úgy döntött, hogy a szobrot Kolozsváron kell felállítani, mert az még több román történelmet hozna oda, azzal a kimondatlan reménnyel, hogy Mihály Vitéz képileg semlegesíti a monumentális kolozsvári Mátyás Együttesben képviselt Mátyás Királyt, amely történelmileg – nem csak szellemileg – azonosul inkább a magyar közösséggel, mint a románokkal.mert az még több román történelmet hozna oda, azzal a kimondatlan reménnyel, hogy Mihály Vitéz képileg semlegesíti a monumentális kolozsvári Mátyás Együttesben képviselt Mátyás Királyt, amely történelmileg – nem csak szellemileg – azonosul inkább a magyar közösséggel, mint a románokkal. ^[3]

A szobrot 2018-ban restaurálták.^[4]

---