„Az 1956-os forradalom eseményei az Erdőmérnöki Főiskolát - az osztrák határ közelsége miatt - különlegesen és mélyrehatóan érintették. A kezdeti lelkesedés és reménykedés, mely a bányász és geodéta karok teljes hazahozatalát is megcélozta - visszaállítva selmeci alapokra a karok szervezetét csakhamar megtorlástól való félelemmé vált, aminek következtében a Főiskola oktatói és hallgató karának jelentős hányada Ausztriába és később főként Kanadába távozott, ott fejezte be tanulmányait és szerzett megbecsülést a magyar erdészeknek.”^[1]

Az 1956-os forradalmat követő megtorlások elől nyugatra menekült soproni diákok és tanárok adománya, Kanadából.
Józsa László alkotását 2011. szeptember 13-án avattak fel az egyetem parkjában.^[2]

Az 1994-től élete végéig Sopronban élő Kossuth-díjas zeneszerző, Szokolay Sándor zenesítette meg Nagy Gáspár 1956 vértanú hősei emlékére írt versét.
„Szokolay így írt művének keletkezéséről: »Ahogyan közeledett az 1956-os Forradalom ötvenedik évfordulója, ... az írás kényszere vett rajtam erőt, annyira foglalkoztatott a magyar történelem e kivételes eseménye és aktualitása. Nem a 'dátum szerinti aktualitása', hanem sorsunk alakulásának 'örök üzenete'!"A 70 perces oratórium - több más Szokolay-művel egyetemben - Nagy Gáspár versciklusára épül. Az Október végi tiszta lángok, amelyet a zeneszerző főművének tekint, két év megfeszített munkájának eredménye. Ahogy fogalmazott: "Talán félreérthetőnek tűnik, de a művet mondanivalójánál fogva írtam és szántam "Főművemnek"! A Lobbanó Láng, a Tűz, a Vér, a Láz, a Szív, az Álom szavak is érzékeltetik, mint drámai jelzők, e kivételes év hevületét, lelki meteorológiáját Nagy Gáspár soraiban. A kompozíció hét tételének pillérét a négy gyors tétel képezi, mely mellé lassabb és rövidebb tételek illeszkednek. Az egész darabnak a magját a Dies Irae tétel és a Lux Aeterna fináléja adja. A mű négyrészességét a "gyors és lassú" tételpárosok is tagolják: Requiem-Kyrie, Dies irae-Libera me, Sanctus, Agnus Dei-Lux Aeterna. A mű egy látens Requiem, mely latin nyelvű formai keretezése ellenére 1956, sőt 1848 "megidéző" Poétikus-Emlékezése az oratórikus kettőskar közösségi szellemének jelenítő megrajzolásával! A 'zenei idézetek' mellett a tételek jellemzőit a költő poétikus soraival próbálom érzékeltetni.«”^[3]

---