Aki csak egy kicsit is konyít a magyar kerámiaművészethez, annak ismerősen cseng a Garányi név. Műgyűjtők és kereskedők körében a mai napig óriási kincsnek számít a művészházaspár egy-egy kisplasztikája, kerámiája. G. Staindl Katalin és férje, Garányi József keramikusok évtizedeken keresztül készítettek országunk közterei, közintézményei (sőt külföldre is) számára kis- és nagyméretű domborműveket, épületkerámiákat is.

Egyik közös munkájuk 1975-ben készült a II. kerületben az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet részére. Az épületbe lépve rögtön a kis előcsarnokban lévő válaszfalat díszítette. A 30x40 cm-es darabokból összeállított közel 20 négyzetméretes domborművön az intézet tevékenységével kapcsolatos; különböző szakmát végző embereket (pl. kovácsot, hegesztőt, öntőket, sugárzó anyaggal dolgozót) védőöltözetekben ábrázol.

Az OMTK 2007-ben bezárt, az épület több, mint egy évtizedig üresen állt, majd átépítési munkálatok kezdődtek benne jó 3 évvel ezelőtt. Az épületben iskolát kezdtek el kialakítani.^[1][2]

Kevés hiányzott, hogy a keramikus házaspár aprólékosan, szívvel-lélekkel készített alkotása egy bontókalapács áldozatává váljon. Egyszerűbb és költséghatékony lett volna csendben eldózerolni és a sittbe dobni, állítólag nem ezt tervezték vele (sic!). Óriási szerencsére nem így történt, de erről inkább meséljen az alábbi cikk, melyben többen fogtak össze a megmentéséért: https://index.hu/kultur/2019/11/19/dombormu_budapest_masodik_kerulet/

Tudomásom szerint a dombormű a lebontását követően hirtelen értékes lett "mindenkinek", elszállításával, raktározásával kapcsolatban is érdekes dolgok merültek fel. Kapott információk alapján raktárba került, akkor már szó volt róla, hogy keresik neki a megfelelő új helyet, de azóta eltelt három év és még sehol sem bukkant fel.

---