Fábry Zoltán (Stósz, 1897. augusztus 10. – Stósz, 1970. május 31.) életműve fontos állomást tölt be a szlovákiai magyar irodalom történetében. Író, irodalomszervező, kritikus, esszéista, publicista volt egy személyben,
Stószon született, innen indult íróként, itt élte le egész életét, itt keletkeztek írásai, kötetei, innen szervezte az irodalmat, ide érkeztek a levelei, melyeket barátai, írók, költők címeztek neki, s végül itt halt meg.

Életművében, írói tevékenységében központi helyet foglal el a "vox humana" gondolata: a háború, a fasizmus, az embertelenség elleni tiltakozás megnyilvánulása, azaz az emberséges hang, az emberhez méltó szó, ez a gondolatainak, írásainak, az egész életművének az alapja.

Mi kötötte Stószhoz? Egészségi állapota (tüdőbetegsége), családi gyökerek és a szabadság vágya.
Stósz remetének nevezték őt, de ezzel nem értett egyet, hiszen kapcsolatrendszere nagyon kiterjedt volt eszmetársaival.

---