"Az emberiség egyik legősibb közlekedési formája a hajózás. Bár hazánk földrajzi elhelyezkedése okán soha sem tartozott a nagy hajós nemzetek közé, azért történelmünknek voltak olyan korszakai, amikor jeles eredményeket értünk el a vízi közlekedés területén is. Részben a tengeri, nagyobb részt a folyami hajózásban. Magyarország és a Kárpát-medence fő folyója a Duna, amely Közép-Európa legfontosabb vízi útjának számít már évezredek óta."^[1]

A Csepel-sziget északi részén közel egy évszázada létesített kereskedelmi szabadkikötő képe és működése a történelem viharai során folyamatosan változott, épületek emelkedtek ki a földből és váltak azzal egyenlővé a területén.

A kikötő életében jelentős beruházásnak számított a 60-as évek elején felépült hűtőház és az azzal összekapcsolódó hatalmas méretű tranzitraktár, melynek déli téglaburkolatú oromfalára Megyeri Barna szobrászművész készített egy műalkotást.^[2]

A szobrászművész életrajzában csak "Embléma" név alatt található alkotás alumíniumból készült, mely festett, illetve zománcozott felülettel lett ellátva. A klasszikus figuratív szobrászat mellett Megyeri Barna különböző anyagokkal kísérletezett (papír, gipsz, kő, üveg, ólom, alumínium), talán eme kísérletezések eredményeképpen születhetett meg a kikötőben zajló tevékenységet szimbolizáló csepeli embléma is.

Már régóta foglalkoztat ez az alkotás, sokáig kerestem az épületet a térképen is, szomorúan kellett konstatálnom, hogy a hűtőházat és tranzitraktárat valamikor elbontották. Megkerestem a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt.-t is emailben, de a dombormű sorsáról nem rendelkeznek információval, feltételezik, hogy az épület bontása során elszállításra került.

---