A Temesvári Nyugati Egyetem fő részének falán a mozaikot, amely a Vasile Pârvan körútról nézve az egyetem homlokzatát alkotja, Szőnyi István festőművész készítette 1966-ban, a román monumentális művészet örökségébe kerülve.
Ez volt az utolsó nagyszerű alkotása a művésznek, aki egy évvel később halt meg rákban.
Állítólag Szőnyi István halála a Temesvári Nyugati Egyetem épületének monumentális munkálatai során tapasztalt csalódásoknak is köszönhető. Megtiltották a kezdeti tervezeteit, és rettenetesen szenvedett emiatt. ^[1]

Erre a mozaikmunkára 1966-ban kapott megbízást.

"Temesvári származású, meghatódott, és nagyon komolyan vette a munkát. Nem csak a művészetbe és az alkotásba vetett hitet. Azt javasolta, hogy a főszereplő Prométheusz legyen, aki az égből száll alá az emberiség 18 személyiségéig, minden területről. Einsteintól, Dante, Marie Curie, Shakespeare karaktereiig... Az akkori cenzúra nem értett egyet. Miért áll Prométheusz lehajtott fejjel, miért nincs rajta cipő, mi van azzal a lánggal? Ráadásul a 18 nem románok. A végén Dante mellé akarta tenni Eminescut, akinek rajongója volt. A végén maradtak Eminescu és Bălcescu -ezt a karaktert apám nagyra értékelte. Elégedetlenség jött, amikor közölték vele, hogy már nincs meg az eredeti költségvetés, csak két színt kapott. Idővel ezek a karakterek elhalványultak. Hosszú betegség után meghalt. Elmondom a barátaimnak, a családomnak, hogy rossz volt a szíve. Egyfajta mély csalódástól,egy művészihez köthető, ideológiai, erős hitvallás” – mondta Anca Szönyi Thomas (A festőművész lánya és Szőnyi Julia [Julieta] színésznő nővére).
István Szőnyinek mindent Bălcescura és Eminescura kellett redukálnia, de ez nem éppen rossz – biztosítják a szakértők. ^[2]

"Az a tény, hogy az Temesvári Nyugati Egyetem falán két karakterből állt, nem éppen rossz. A Prometheus jó ötlet, de sok karakterrel elveszett az üzenet. Eminescu és Bălcescu nem tűnik kudarcnak. Nem volt az eredeti projekt, de egyáltalán nem kudarc. Szőnyi két korszakban megragadt nagyszerű művész volt, látszólag antagonisztikus, de összeköti az a tény, hogy a művészek hittek a művészet értékében és erejében. Soha nem láttam a művészetet más művészeket bevonni. Szimpatikus volt a társadalmi megoldásokkal.
A monumentális művészet mindig is politikai volt. Az, hogy Mexikóban, az oroszoknál vagy Amerikában, az politika.1941-ben lépett be a pártba,amikor még nem volt üzlet, nem mindenkinek volt bátorsága megtenni ezt a lépést. Nem volt proletár, gazdag, polgári családból származott. Hitt abban, hogy lehet tenni valamit. Szenvedte, amikor látta, hogy nem lehet" - mondta Carol David, professzor a Nyugati Egyetem Bölcsészettudományi és Formatervezési Karán. ^[2]

Szőnyi monumentális mozaikjához egy városi legenda is fűződik, amely úgy tűnik, akkoriban keringett a diákvilágban:
Eminescu megkérdezi: Hol vannak a diákjaink?
Bălcescu válaszol: A gödörbe! ("La Groapă!") – A "Groapa" (A gödör) akkoriban egy diákbár a kőrnyeken volt. ^[3]

A mozaik Temesvár egyik leghíresebb mozaikja, és sok legenda kering arról, hogy Balcescu és Eminescu mit gesztikulál.

Az emlékművet 2019-ben graffitivel rongálták meg, de az egyetem vezetése gyorsan kitakarította. ^[4]

---