Amint hallgattam a tervező, kivitelező hidegségi Grubits János úr elbeszélését a sarródi Kék-keresztről, Szent János apostol sorai jutottak eszembe:
„…saját világába jött, és az övéi nem fogadták be…”^[1][2]
Eredetileg nem ide készült, de Szűz Mária szobra mellett, a Szent István vértanú templom közelébe méltó helyre került a kereszt.
Domináns színe a kék, Mária kékje. „A kék az ég színe, és a legtöbb vallásban az isteni és szellemi tulajdonságok szimbóluma. A középkorban és a reneszánsz idején a legdrágább festéket, az ultramarinkéket csak Szűz Mária ruhájához használták a festők. A 16. századtól, V. Pius pápa előírása szerint Máriát piros ruhában és kék palástban ábrázolják a keresztény ikonográfiában.”^[3]

---