A mai túránk Dézna várához és a menyházai "márványbánya" új kilátójához vezetett, nem először láttam ezt a szobrot az útkereszteződésben, most végre le tudtam fotózni, bár az időjárás nem kedvezett nekem.
A menyházai "márványbányát" a Wenckheim család nyitotta meg 1887-ben, megalapítva az ország legnagyobb bányavállalatát. Majd pár év múlva saját költségén, 1893-ban keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötte össze menyházát a borossebesi állami vasúttal, ezzel biztosítva az általa kitermelt kövek szállítását, és a személyforgalmat. ^{[1] [2]} A kőbányászat és a kőfaragás generációkon át hagyományként öröklődött a környéken élő férfiak között. Munkát és kenyeret adva az itt élő családoknak.
"E hónap 12-én járták be és tegnap adták át a közforgalomnak a Borossebes-menyházai Helyiérdekű Vasutat, a melyet gróf Wenckheim Frigyes Arad megyének és az országnak nemcsak épített, hanem ajándékozott. Mert a magyarországi vasútépítés történetében páratlan eset, hogy minden községi és minden állami hozzájárulás nélkül, tisztán magánvagyonból építsen és rendezzen be valaki egy vasutat a személy- és teherforgalom számára. Gróf Wenckheim saját maga fedezte a 22 kilométer hosszú vasút építésének és műtárgyakkal való ellátásának összes költségét...
... A mikor gróf Wenckheim Frigyes a borossebesi uradalmat gróf Waldsteintől megvette, az ottani erdőségek, vas-, márvány- és mészkőbányák gazdasági kihasználása végett önmaga is csak iparvasutat tervezett, de azután a közönség és különösen a nagy gyógyerejű menyházai fürdő megközelíthetése érdekében nagy anyagi áldozatok árán arra határozta el magát, hogy közforgalmú vasutat épít." ^[1]

Az elmúlt érában 1961-ben a kisvasútat megszüntette az állam, így a bánya is bezárt. ^[2]
Az itt dolgozó közel hatvan ismert bányász emlékére 1968-ban emlékművet avattak, a község központjában, a községháza előtt. A szobrot egy Dănilă Andriţoiu nevű kőfaragó szobrász készítette, aki szintén dolgozott a bányában.

A fehér márvány szobor egy nagy tömb "vörösmárvány" mészkőtömbön áll, életnagyságú. Egy fiatal kőfaragót ábrázol, román (Oláh) népviseletben, saruban, kalappal a fején áll. Jobb kezében kalapácsot, bal kezében vésőt tart. A lábánál olvasható az alkotói szignó és a készítés éve. A tömb elején egy dombormű látható a kemény munkában megfáradt bányászokat ábrázolja, felette vésett szöveg olvasható. Az oldalán az ötvenkét bányász neve olvasható, valamint az avatás éve.

---