A csongrádi Városháza mostani épülete lassan egy évszázada épült fel 1935 és 1937 között Dr. Piroska János akkori polgármester (1934-1939) kezdeményezésére és Csókási (Csókássy) Ferenc főmérnök tervei alapján. Dísztermébe lépve csodaszép látvány tárul elénk. A díszesen faragott nyersfaszínű bútorzat, székek és berendezés szinte egyidősek az épülettel.^[1] A teremben lévő kettő régi hatalmas világos színű cserépkályhák - habár nem lobogott bennük a tűz - kellemes harmóniát, sajátos hangulatot árasztanak.

Németh József festőművész 1978-ban kapott megbízást a Városi Tanács tanácstermének díszítésére . A 425*990 cm méretű freskó 1980-ra készült el.^[2]

"- Azt írtad egyszer: ne csak azt firtassa a művészeti publicisztika, mi hiányzik a művekből, inkább vegye észre azokat a sajátságokat, értékeket, amelyek bennük vannak. Igazodjunk most ehhez az észrevételhez! Persze célszerű lesz távolabbról indulnunk, elvégre a csongrádi freskó a hatodik murális alkotásod. Miben különbözött ez a feladat az előzőektől?
- Először is abban, hogy itt lényegesen nagyobb méretű volt a falrész. Másrészt pedig konkrétabb tematikával kellett dolgozni, figyelembe véve a város történetét, a település karakterisztikus jegyeit. Igaz, nem írták elő, hogy ez vagy az feltétlenül szerepeljen a képen, de azért helyénvalónak tartom az alkalmazkodást. Átnézegettem a település életéről árulkodó régi iratokat, jó néhány emberrel beszélgettem, kikérdeztem őket, aztán tanulmányokat, könyveket olvastam a város történetéről. Közben jártam a környéket, rengeteg jó téma van Csongrádon, lehetett válogatni. Valahogy egy mediterrán szigethez hasonlít ez a terület. Tele van fákkal, parkokkal, nyugtató tisztásokkal, felettük meg a folyópart, a Tisza. Szóval intimebb, bensőségesebb az itteni világ, mint a legtöbb alföldi település. És a különféle témák közel álltak hozzám, nem egyet megfestettem már táblaképen vagy murális munkán. Ez az alkalmazkodás végül is megkönnyítette a helyzetemet, mert nem kellett merőben új dolgokat kitalálni."^[3]

"Németh József a 40 négyzetméteres falat megismételhetetlen lehetőségnek érezte. Mintegy 70 alakot festett a tanácsterem falára. Témáját úgy választotta, hogy a csongrádi táj ihletéséből azoknak a kétkezieknek állított emléket, akiknek munkája nyomán fölépülhetett, s gazdagodhat a mai város. Ott vannak faliképén a csongrádi kordés kubikusok, a Tiszát zabolázó talicskások, a halászok, vesszőfonók; megjeleníti a homoki szőlősgazdákat, a termőföldek parasztjait, a favágókat, asztalosokat, mesterembereket is. Olyan általános emberi kapcsolatoknak is emléket állít, mint a szerelem, a születés, a család, a nemzedékváltás. Németh freskójának erénye, hogy emberi kapcsolatokban gondolkodik, családi és munkahelyi közösségeket jelenít meg, csoportjai pontosan szerkesztettek, típusai kiérleltek. Ember, természet, szerszám harmóniáját tükrözteti."^[4]

Köszönöm szépen a fotózási lehetőséget, a beszélgetést és a csodaszép könyvet Szepesi Dóra kulturális referensnek!

---