1965. tavaszán vehette birtokba az MSZMP, a KISZ és a Munkásőrség a Kiskunfélegyháza, Marx tér 1. szám alatt felépült járási és városi pártszékházat. Természetesen ez az épület sem maradhatott művészeti alkotások nélkül; földszinti tanácstermének egymásra merőleges falfelületeinek díszítésére Fóth Ernő festőművész kapott megbízást.^[1]

A 35 négyzetméteres freskó 1967 őszére készült el, melyről több újságcikk is beszámolt. A műalkotás átvételével szinte egyidőben nyílt meg a festőművész kiállítása a városban.^[2]

"Elkészült a freskó, melyet Fóth Ernő készített a járási pártbizottság vb-termében. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűri-bizottsága a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott az október 9-én átvett, országosan is kiemelkedő alkotásról. A felszabadulás óta ilyen jellegű műalkotás nem készült, mivel művészettörténetileg is jelentősnek ígérkezik: a magas értékű kompozícióban jelentkeznek a város haladó hagyományai, küzdelme, múltja és eredményes jelene. Az alkotás tökéletes összhangban van a helyiség rendeltetésével, belső térkiképzésével, s azonkívül, hogy az egész falat körben kitölti, a nemes pátosz mellett az intimitás is nagyszerűen érvényesül.
A freskó átvételét megelőző napon mutatkozott be Fóth Ernő táblaképeivel a Kiskun Múzeumban; freskójával és kiállításával igazolja, hogy a szocializmus átfogó problémáinak ábrázolása mellett a művész képes az intim emberi érzelmek aprólékos ábrázolására is."^[3]

Aszalós Endre művészettörténész Fóth Ernő munkásságát bemutató és összefoglaló könyvében már "Történelmi tabló" elnevezéssel tesz róla említést.

"A bejárattól jobbra eső rövidebb falon indul a freskó ikonográfiai programja. A félegyházi Hattyúház előtti rézsútos térszakaszban, széttört börtönrácsra utaló ajtóbejárat előtt Dózsa parasztjainak egy csoportja emlékeztet régmúlt idők forradalmi mozgalmaira. A lovak indulása előtti nyugtalansága, ágaskodó íve köti át az eseményt a pusztíthatatlan őserőt sugárzó nők drámai csoportjához, a derékszögben folytatódó, hosszanti fal első jelenetéhez. A családot jelképező emberpár, majd a szabadságot és az újjáépítést üdvözlő két férfialak zárja a szerkezeti szimmetriát és egyensúlyt biztosító kompozíciót.
Kinyújtott kezükkel a fejük fölé emelt zöldellő faággal, lobogó zászlóval, a világégés utáni újjáépítés attribútumaival (állványzat, daru, stb.) záródik a freskóciklus központi jelenetsora. A falpillér által osztott rövidebb és keskenyebb szakasz a terem bejárata fölött helyezkedik el. Ide a város jellegzetes épületeinek együttese került, s néhány motívum átkötődik a ciklust záró másik rövid fal jeleneteihez. A háttérben egy mezőgazdasági gép részletei láthatók, amelyek előtt fiatal, várandós nő pihen. Itt középpontba került a fő jelenet: a gyermekét maga előtt tartó álló nőalak, mellette sudár termetű fiatal lány helyezkedik el az Élet megújulását jelképező kenyérrel. Háttal álló, állványzat előtt tevékenykedő, s ettől jobbra tervrajzot ölében tartó, ülő férfialak zárja a freskó-körképet. "^[4]

A rendszerváltást követően a pártszékház épületébe a zeneiskola költözött. Kapott információk alapján a freskó nem az akkori birtokba vételt követően semmisült meg, hanem pár évvel ezelőtt egy felújítási, átépítési munkálat során. Az egyik falfelület elbontásra került, a másik - megmaradt - falfelületet egyszerűn lefestették, a műalkotás sajnálatos módon teljes mértékben megsemmisült.

---