„Sülley Endre Székesfehérváron született 1819. január 6-án Schüll Lőrinc vendégfogadós és Schveininger Erzsébet gyermekeként. Nevét Sülleyre magyarosította. Gimnáziumi tanulmányait követően 1840. szeptember 20-án Máté néven a premontrei rendbe lépett. 1842– 43-ban a győri szeminárium elsőéves teológus hallgatója volt, s 1844. április 7-én szerzetesi fogadalmat tett. Szombathelyen szentelték pappá 1845. augusztus 2-án. Közel egy évtizedig (1849–1858) a Keszthelyi Premontrei Gimnáziumban tanított görög és német nyelvet, és ő volt a hitszónoklattan tanára. A gimnáziumból 1859-ben belépett a csornai konventbe, de rövid idő után (október 6-án) elbocsájtását kérte, győri egyházmegyés lett. A plébánosi működéshez szükséges zsinati vizsgát 1860-ban tette le. Főpásztorától elsőként, 1860. márciusában a nezsideri plébániára kapott kápláni kinevezést. Ezután 1861. február 27-től 1900. október 16-án bekövetkezett haláláig Sopronkövesd plébánosa volt.”^[1]
A tudós premontrei szerzetes számos tanulmányt publikált.^[2]
„Sülley Máté fiatal, 36 éves rendtag 1855. november 21-én Gyöngyössynek írt megható levelében a rendből való távozását és a győri egyházmegyébe való átengedésének a kieszközlését kéri.”^[3]

Síemlékének feliratát felújították.
„Sülley Endre 1819-1900 / premontrei szerzetes, majd / győri egyházmegyés lelkipásztor 1861-1900 között / Sopronkövesd plébánosa / Minden jó ügyért készen”
„Minden jó ügyért készen”- a premontrei rend jelmondata.

---