Évekkel ezelőtti restanciámat szeretném pótolni a következő műlapokkal. Lassan két éve annak, hogy egy "füles" végett felkerestem Zuglóban, a Kerepesi lakótelepen 1956-ban épült óvoda épületét. A "kis információmorzsa" pedig nem más volt, minthogy itt bizony régi seccoknak kell lenniük az intézmény falain belül.

Az 50-es években felépült Kerepesi úti lakótelep a korszak egyik legnagyobb budapesti lakásépítési beruházása volt. Első ütemben a Kerepesi út és Bolgárkertész utca közötti tömbépületek készültek el. 1956-ban épült fel a Bolgárkertész utcában egy nyolc csoportszobás, 200 férőhelyes óvoda, akkor több, mint másfélmillió forint volt a beruházás költsége. Az intézményt 1956 október 13-án nyitották meg a gyerekek részére, de a hivatalos avatás az akkori helyzet miatt csak 1957. május 25-én történt meg.^[1][2]

Mind a földszinten, mind az emeleten négy-négy csoportszoba található, melyek végfalaira kerültek annak idején a seccok. A lassan 70 éves alkotásokon mesejeleneteket illetve önfeledten, gondtalanul játszó gyerekeket láthatunk. Sajnos meglátszik az idő vasfoga, több helyen megsérültek, itt-ott kisebb-nagyobb vakolatdarabok is hiányoznak már. Az elmúlt évtizedek tisztasági festési munkálatai is sok helyen nyomot hagytak rajta, van ahol még a maszkolószalag részben vagy egészben ott "díszelgett".

A műlapon bemutatott seccot fehér keret veszi körbe, melynek felső része ívelt. Színes mesejelenetet elevenedik meg a szemünk előtt. A kép bal oldalán egy nádfedeles falusi parasztház előtt a padon ülő fiatal asszonykának egy bajszát pödrő huszár "csapja a szelet". Tőlük jobbra egy kakas szaporázza lépteit a tó irányába, melynek középen lévő ladikban egy halász látható, aki a hálójába akadt nagyméretű koronát viselő aranyhallal diskurál. A háttérben lévő dombon kis házikók, köztük egy malom és a domb tetején egy templom látható. A domboldalon kettő idősebb anyóka lépked felfelé. A mese pontos beazonosítására nem vállalkoznék, várnám a tippeket.

A seccokat stílusjegyeik, ábrázolásmódjuk alapján össze lehet párosítani; négy festőművész keze munkáját dicsérik. Egyrészt a látottak alapján a logika is ezt diktálja, másrészt a fotózást követően felvettem a kapcsolatot Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténésszel, aki évek óta lelkesen és kitartóan segíti kutatómunkánkat. Eszter utánanézett a náluk található mappákban, dokumentumokban az alkotóknak: Sarkantyu Simon, Schey Ferenc, Scholz Erik és Szabó Vladimir festőművészek készítették a seccokat.^[2]

Alaposan szemrevételeztem mindegyik seccot, szignót egyiken sem véltem felfedezni. A beazonosításban Eszter sem tudott segíteni, régi archív fotók nem állnak rendelkezésére a mappákban. Emiatt is tettem kicsit félre a falfestményeket, bíztam benne, hogy a napról-napra bővülő internetes adatbázisokban talán szembejön bármilyen információ, akár régi fénykép, mely talán közelebb vitt volna a "Ki melyiket fest(h)ette?" kérdés megválaszolásához.

Köszönöm az óvoda vezetőségének a fotózási lehetőséget!

Nemsokára érkezik a többi secco is!

---