"Az állami építkezések beruházásainak 2 ezrelékét - kivételesen 5 ezrelékét is - képzőművészeti alkotások beszerzésére, illetve beépítésére kell ezentúl fordítani. Az épülő lakóházak, középületek díszítése, szobrok, freskók, mozaikképek, berendezési tárgyak felhasználása - szóval mindaz, ami széppé teszi mindennapi életünket, szebbé a dolgozók környezetét - mind-mind ide tartozik." - olvasható a Minisztertanács határozata a Szabad Művészet egyik 1954-es számában.^[1]

Tiszaszederkény (későbbi nevén Leninváros, majd Tiszaújváros) első iskolájában - mely egy barakk épületből került kialakításra - 1957-ben indult meg a tanítás. A dinamikusan növekvő gyereklétszám szükségessé tette egy újabb iskola építését, mely a 60-as évek elején készült el. Az új 12 tantermes iskola a 2. Sz. Általános Iskola lett a városban.^[2] Bejárati előcsarnokába Majoros János keramikusművész készített mázas samottképeket.(Igaz a keramikusművész KMML életrajzában 1957-es dátum szerepel és Tiszapalkonya, de akkor még ezek a faliképek nem készülhettek el.)

"János kezdetben kisméretű faliképeit és kerámia kisplasztikáit az Iparművészeti Vállalat értékesítette, majd egy elnyert épületkerámia-pályázatot követően plasztikus vagy festett murális kompozíciókat készített középületek részére. Hédyvel a 60-as évektől az ezredfordulóig dolgoztak együtt a Budakeszi úton lévő műtermükben."^[3]

A művészházaspár, Majoros Hédi és Majoros János évtizedeken keresztül szebbnél-szebb alkotásokkal kápráztatták el az ország több középületét és közterét. Mai napig vannak még felfedezésre, "köztérképezésre" váró alkotásaik, melyek felkutatásába mindig örömmel vetem bele magamat. Pár évvel ezelőtt kapcsolatba kerültem egyik rokonukkal, Majoros Nórával. Nóra rengeteg információval segítette kutatómunkáimat, azonban eme kelet-magyarországi alkotások felkutatásához külső - helyi - segítséget vettem igénybe.

Felvettem a kapcsolatot Kákóczki Balázs helytörténésszel, akivel végül teljes mértékben leszűkítettük a szóba jöhető tanintézmények körét és még tavaly tavasszal ellátogattunk az iskolába, ahová a műalkotások kerültek. Kezünkben tartva Nóra archív fotóit végül teljes mértékben sikerült meghatároznunk hol és melyik falakat díszítették évtizedeken keresztül Majoros János kompozíciói. Az oktatási intézményt jelentős mértékben átépítették, a lapostetőt nyeregtetőre cserélték, az óriási üvegtáblákkal ellátott bejárati emeletes szélfogó beépítésre került, igazgatói iroda illetve tanterem került itt kialakításra. Az oldalsó négyes kiosztású üvegablakok - ahol a régi képen az egyik alkotás látható - szintén kibontásra és befalazásra került, látható, hogy a tégla színe eltér az egykori ablak helyén.

Jó kérdés, hogy az alkotások vajon teljes mértékben leverésre kerültek és elpusztulhattak, amikor az emeletet tartó födémszerkezet (remélem ezért a "szakkifejezésért" az építészek nem köveznek meg) beépítésre kerülhetett vagy akár még mai napig megvannak és az előtét gipszkartonfalak mögött rejtőzködhetnek...

Izgalmas és kalandos nyomozás volt, hálás köszönetem Kákóczki Balázs helytörténésznek és az iskola vezetőségének!

---