A Loyolai Szent Ignác-templomot, melyet ma bencés–templomként emlegetünk a jezsuiták építtették Baccio del Bianco tervei alapján 1634-41 között a Dallos Miklós győri püspök által 1626-ban adományozott telken.^[1]

A jezsuita-rend feloszlatása után, 1773-ban a bencések örökölték meg a templommal együtt az épületegyüttest.
A lángoló nap közepén IHS felirat, amelynek jelentése „Iesum hominum salvator, Jézus az emberek Üdvözítője”, a jezsuitáknál így szerepel: „Iesum habemus socium, azaz Jézus a mi társunk”.^[2]
A feliraton Jézus Szentséges Szívére utalva lángoló szívet a rendalapító Szent Ignác attribútumát látni, de a három láng alakja itt emlékeztet Krisztus keresztjére is (arma Christi).^[3][4]

„Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.”^[5]

„Nem annyira a vas-szegek, mint a nagy szeretet, szegezte Christust a Kereszthez.”^[6]

---