Oszlop, ma Oslip, amely a trianoni és saint germaini békediktátum következtében lett Ausztria része.
A 17. századtól az Esterházy család birtoka.
A környéket a XVIII. század idején pestisjárvány sújtotta.
Szép számban tanúskodnak erről az időszakról szakrális kisemlékek, Pestis-oszlopok, képoszlopok, pestisszentek, Szent Rozália-, Szent Sebestyén-, és Rókus-szobrok is.
Ilyen az 1688-ban állított Mária-oszlop, melynek talapzatán is pestisszenteket látunk.^[1]

Május, a Szűzanya hónapja. A Hajnali szép csillaghoz, a betegek gyógyítójához, nemcsak ilyenkor, de nagy megpróbáltatások közepette különösen bizalommal fordultak a keresztények.
Az égbetörően magas, kerubfejjel díszített oszlopfőn Szűz Mária áll, karjában -a megváltásra utaló kereszttel, mellyel legyőzi a bűn hatalmát- Jézust tartja.^[2]
A talapzaton középen Szent Rozália, kétoldalt mellette a tizennégy segítőszent között is tisztelt Szent Sebestyén és Szent Rókus áll.^[3]
Az Őrvidéken különösen nagy tiszteletnek örvend Szent Rozália. Bálint Sándor kiváló néprajztudós megállapítása szerint ezt Esterházy Pál nádor honosította meg, amely ésszerű magyarázatát adhatja annak, hogy egykori birtokain miért is látható annyi Rozália szobor, és kápolna. Legismertebb és leghíresebb közülük a Fraknó melletti Rozália-kápolna, ahol még a hegység is róla kapta nevét.
Bálint Sándor írja: „Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje.”^[4]
Teljeskörű restaurálását 1999-ben Alexander Gregorics végezte.

---