Stanisław Moniuszko lengyel romantikus zeneszerző, zongorista és orgonista. A lengyel nemzeti opera atyja. Magyar zenetörténészek gyakran illetik a „lengyel Erkel” jelzővel. A lengyel műzene megteremtője. Legnagyobb érdeme, a lengyel nemzeti opera megteremtése.
"Az Operaház első szobrai a megnyitás előtt három évvel, 1881 szeptemberében kerültek fel a színház homlokzatának felső párkányára. A báró Podmaniczky Frigyes intendáns elnöklete alatt összeült szoborbíráló bizottság választotta ki a megörökíteni kívánt 16 zeneszerzőt és kérte fel a kor legkiválóbb szobrászait a munkára. A komponisták listája mai szemmel furcsának hat. Guido d’Arezzo, Palestrina, Jacopo Peri, Orlando di Lasso, Pergolesi, Lully, Cherubini, Spontini, Haydn, Gluck, Mozart, Beethoven, Weber, Meyerbeer, Rossini és Wagner képmását a kor jó nevű szobrászművészei faragták ki. Az akademizáló stílusú alkotások anyaga azonban nem bizonyult időtállónak, s az évtizedek során szétmállottak. 1939-ben, miután egy szobor lezuhant a magasból, az összeset eltávolították. Pótlásukra csak évtizedekkel később, 1966 decemberében került sor. Ekkor az eredeti szobor-ciklus számos tagját más zeneszerzőkre cserélték, különös figyelemmel a baráti országok operaszerzőire."
"A rekonstruálhatatlanná kopott első ciklusból okulva immár felirattal is ellátott szobrok kronologikus rendben sorakoznak egymás mellett. Balról jobbra: Monteverdi (Ispánki József), Scarlatti, Gluck (Győri Dezső), Mozart, Beethoven (Marton László), Rossini, Donizetti (Tar István), Glinka, Wagner (Mikus Sándor), Verdi, Gounod (Pátzay Pál), Bizet, Muszorgszkij (Várady Sándor), Csajkovszkij, Moniuszko (Antal Károly) és Smetana (Ispánki József)"

---