"HOCK100" címmel emlékkiállítás nyílt vasárnap (2024.08.04.) a dunabogdányi Művelődési Házban. A 100 évvel ezelőtt Dunabogdányban született Hock Ferenc festőművésznek méltó emléket állító kiállításon nemcsak a festői szépségű Dunakanyar és szeretett falujával kapcsolatos festményeket lehet megcsodálni, hanem több murális alkotásának vázlatai és egy nagyméretű pannója is látható pár napig. Az eredetileg édesapja mellett asztalos szakmát kitanuló Hock Ferenc viszonylag későn, 1954-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Szőnyi István és Bencze László voltak a mesterei. Asztalostudását a későbbiek folyamán is jól tudta kamatoztatni, legtöbb festményénék keretét és textil kasírozását is saját maga készítette.

Az emlékkiállítás megnyitóján sajnos nem tudtam részt venni, azonban egy nappal később útba tudtam ejteni a települést és kisebbik lányával, Mártával (Móró Gáborné) végre személyesen is sikerült megismerkednem. Emlékeim szerint jó 1,5-2 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba vele, amikor édesapja kiskunhalasi pannójának nyomába eredtem. Az egykoron pártháznak helyt adó kiskunhalasi épületet gazdagon díszítették műalkotásokkal. Homlokzatára Vasas Károly domborműve került (lásd kapcsolt műlap), mely a mai napig látható. Tanácstermeibe Németh József gobelinje (lásd kapcsolt műlap) és Hock Ferenc pannója került.

Az épület pártház funkciója a rendszerváltást követően megszűnt, falai között azóta művészeti iskola működik a pannót 2017-ben lebontották.

Az 1971-ben a kiskunhalasi Városi Pártbizottság tanácstermében elhelyezett farostlemezekre készült pannó közel 23 négyzetméteres és Kiskunhalas történelme látható rajta.^[1]

"A kiskun-család békéjét megzavaró sárkány és rémmadár nem támad fel többé, hogy a háború fekete tüzét fújja városokra. Helyette galambok szállnak, fák virágoznak, családok egységes öröme tölti az idő teljességét; béke és harmónia, melynek tartósításában a nagy politika méltó szövetségese a nagy művészet. Ez eredményezi az árnyék nélküli jövő épülését a kiskunhalasi pannón éppúgy, mint a valóságban. E képi színtobzódás és rend a humanizált élet megvilágosodását is jelenti."^[2]

Köszönöm szépen Mártának a kedvességet, a jóízű beszélgetést és a sok-sok érdekes információt ezen műalkotással kapcsolatban is!

---