Barcelona Ciutadella parkjában, a Picaso sugárút felöli részén, az egykor szebb napokat látott pálmaház előtti narancsligetben áll az mesés szökőkút. A nyolcszögletű mészkőből és vörös téglából készült szökőkút medence közepén, táglából rakott talapzaton áll a fehér márvány kútszobor. Egy nagy álló gólyát és egy fekvő sunyi rókát ábrázol, lábuknák a két edény, melyben a mesebeli ételt tálalták fel. A róka pofájából és a hosszúnyakú vázából folyik a víz, ha működik a kút. A róka lába alatt olvasható az alkotói szignó.^[1]

"La Fontaine mesék: A róka és a gólya
Egy nap a róka vendégségbe hívta a gólyát. A róka ízletes vacsorát főzött. Amikor a gólya megérkezett, meglepetten nézte a terített asztalt. A lapostányéron leveses pép gőzölgött, mely ínycsiklandozó illata az egész szobát betöltötte, ám a gólya hosszú, vékony csőrével sehogyan sem fért hozzá az ételhez. Így aztán korgó gyomorral kellett távoznia.
- Köszönöm meghívásodat, hadd viszonozzam - mondta a távozóban lévő gólya a vendéglátójának.
- Holnap este jöjj el hozzám vendégségbe.
A róka örömmel elfogadta a meghívást. A gólya egész nap sürgölődött a konyhában, s vacsorája illata talán még a rókáén is túltett. A róka már alig várta az ízletes ételt, ám a terített asztal láttán most rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen. A gólya ugyanis az ételt hosszú nyakú edényben tette a róka elé, s jó étvágyat kívánt. A róka próbálkozott jobbról is, balról is, ám amíg a gólya hosszú csőre könnyedén befért a szűk edénybe, és jó étvággyal falatozott, addig õ sehogyan sem tudott az ételhez férkőzni. Így aztán a róka maradt éhen.
- Róka koma, hát nem ízlik a főztöm ? - incselkedett a gólya. - Ne vedd a szívedre, hiszen tőled tanultam. A minap megcsúfoltál engem, most rajtad a sor. Amit velem tettél, csak azt kapod vissza.
Tanulság: "A csalárd viselkedés megbosszulja magát."^[2]

---