Barcelona déli részén a Montjuïc hegyen sétálva a Laribal-kertben, közel a Miro múzeumhoz láttuk meg az ülő leány szobrát. Barcelonában szinte minden a huszadik század elején készült szobornak bonyolult története, és hányattatott sorsa van, köztük a most bemutatott alkotásnak is.

A szobor története: Manolo Hugué barcelonai szobrász ^[1] volt, az 1929-es világkiállítás alkalmával megbízást kapott a várostól egy női szobor elkészítésére, az 1925-ben bronzból készült kisplasztika megfelelőnek bizonyult a nagy szobor elkészítéséhez. A művész súlyos ízületi gyulladásban szenvedett, így nem tudta kőből kifaragni. Mivel nem tudta elkészíteni a kívánt méretű művet, egy kollégája, kortársa Josep Viladomat ^[2] faragta ki, Manolo "Ülő lányát" nagy méretben kőből. A szobor azonban nem került köztérre, a Modern Művészetek Múzeumában őrizték 1961. március 18-ig, amikor is Avenida de la Infanta Carlota (ma Josep Tarradellas sugárút) dísze lett a London utca kereszteződésében. 2000-ben eltávolították restaurálták, majd 2002. április 21-én a Montjuïc-i Laribal-kertben avatták fel, közel a Miro múzeumhoz. ^[3]
A szobor másolat egyik példánya ma is a Josep Tarradellas sugárút és a London utca sarkán lévő kis parkban látható, 2003-óta. (Látható a térképen)

A szobor egyszerű kocka alakú műkőből készült talapzaton áll. Az életnagyságú fiatal nő kitekert testhelyzetben ül, egyik térdét átfogva fejét félre fordítva nyugat felé néz, teste szokatlanul izmos. Alig sejthető kis ruhában, fülig érő hajjal, balerina cipőben ábrázolta a művész, orra sérült.

---