Ez a szobor az "Oltalom Útja" lelkigyakorlat kiegészítő elemeként jött létre a József Szövetség Egyesület piliscsabai tagságának és a György házaspár adakozának köszönhetően. Az Oltalom útja gyógyító lelkinap gyermeküket magzati korban elvesztő édesanyáknak (és édesapáknak) szól. Célja, hogy a veszteséget átélt szülők az Oltalmazó Szűzanya közbenjárásával Isten elé vihessék gyermekünk elvesztéséből fakadó fájdalmunkat, és el tudják gyászolni a gyermeket. A Madonna-szobor támogatja a lelkigyakorlat belső munkáját és megjeleníti azt a folyamatot, amit mindannyian átélünk, mikor veszteség ér bennünket. Segíti az elengedést, miközben lelki kapcsolatot teremt anya és gyermeke között.

A szobor anyagát a szobrász adományozta, az elhelyezéséhez pedig Az Egyházközségi Nővérek Társaságának rendház-vezetője biztosított helyet a rend saját kertjében. A kert nyitott, az utcáról is szabadon megközelíthető. Az alkotás anyaga süttői keménymészkő. Jelenleg még nincs kész a körülötte kiképezni kívánt burkolatos ösvény, illetve az annak közepében lágyan emelkedő füvesített dombocska, ami kész állapotában a jelenleg látható betonalapot el fogja takarni.

Ez a szobor olyan vetítési felület, referencia-kép szeretne lenni, ami a gyászfolyamatra rezonál, megjeleníti annak fázisait, belekapcsol egy olyan rátekintésbe, amit az ember önkéntelenül is elkendőz maga elől, hogy a fájdalomtól megmeneküljön. A Szűzanya alakja tükör, tájékozódási pont minden keresztény nő számára, akinek alakjával azonosulva az egyetemes „Női Utat” meg tudják látni, át tudják élni.
Ezért választottunk egy olyan formát ahol a nőalak egyszerre lehet a keresztény ikonográfia jelei (köpeny 12 csillaggal) által azonosíthatóan Mária alakja, illetve egy imádkozó, általános nőalak. Az arc kifejezése szándékoltan rejtélyes, hogy mindenki azt az érzelmet találja meg, lássa meg az arc tükrében, ami őt akkor és ott legjobban érinti. A sírástól az átadottság öröméig.

A kompozíció bal oldalától indulva, az óramutató járásával egyező irányban, más-más szögből más-más fázisa jelenik meg a veszteséggel bejárt belső történetnek.

Bal oldaláról nézve a szobrot egy domború -a várandós anyuka pocakját idéző forma emlékeztet a várakozásban rejlő bőség lehetőségére, a jövő, a kibontakozás ígéretére. A szobornak ez az oldala kibontott hajjal áll, nőiségében rejlő erejére, az élet továbbadására büszkén. Tulajdona a leendő gyermek, és a hozzá rendelt reménységek, a jövő ígérete.

Egy kicsit elmozdulva az óramutató járásával azonos irányban már azt látjuk, hogy a nőalak bal keze a szoptatásra emlékeztető kéztartásban van, de üres, a levegőt öleli. Itt hasít be a veszteség érzése.
A baba hiánya, ellenpontozva a gyermekét tartó kéz mozdulatában rejlő gondoskodást, „birtok-igényt” kifejező ölelést, így még hangsúlyosabb.
Nincs itt, akit táplálni kéne, nincs itt a gyermek aki az „enyém”.

Tovább haladva, szemből nézve a kompozíciót kettős hatás érvényesül:
A szobor két oldala egységes egészet alkot, mégis ellenpontozásában jelenik meg, ami a kezek mozdulatában jelenik meg a legjobban. A már leírt bal kéz mozdulatának folytatása a nyitott, elengedést, átadottságot kifejező jobb tenyérre mutat.
Ennek a gyásztól az elengedésig tartó folyamatnak az útját bejáró tekintetünk -követve a kezek irányát- áthalad a két kéz közti ürességen. Ez az űr, ez a hiányzó forma a kompozíció kulcsa, ami annak középvonala mentén végighullámzik az alkotáson, a lábaktól a fej bal oldaláig.
A gyászban a fájdalmat, tagadást, haragot követő lelki üresség, apátia fázisának, és az egész folyamatnak az esszenciája jelenik meg itt.
Az Földtől az Égig vezető, áramlásban lévő üresség az az isteni Gondviselésnek felajánlott átadottság, saját magunk, akaratunk, ragaszkodásaink, reményeink elengedésének is a szimbóluma.

Ez a jelenetés megelőlegezi a következő fázist, amelyet tovább haladva a körkörös ösvény mentén a
szobor jobb oldalát megtekintve láthatunk. Itt a jobb kéz befogadó imára kinyitott tenyere jelzi az Istennek felajánlott akaratot,
minden „birtok, követelés, igény” elengedését.
A láb lépő mozdulata a saját akaratától megszabadult emberi lélek szabadságát, és az élet folytatásához megkapott reménységet hordozza.
Ebből a nézetből a nőalak fején kendő takarja a hajat, a gyász zártabb, sallangoktól mentes megéltségét mutatva, szemben a bal oldal női büszkeséget hordozó kibontott hajával. A kendő a jelen veszteségének megélésén, bátor végig-fájásán túl a hagyományt, a múltat idézve, tiszteleg elődeink -az összes gyermekét vesztett nő és férfi- fájdalma és gyásza előtt, ebbe beleértve a veszteség és gyász minden formáját. Istenanyaként értelmezve a szobrot, a Szent Fia elvesztését gyászoló Mária fájdalma az amin keresztül a saját fájdalmunkat is mélyebben átélhetjük, megérthetjük.

A szobor hátoldala egy univerzális kép, Mária köpenye, a 12 csillaggal, amelyek a magyar identitáshoz kapcsolódóan olyan tulipán-motívumokból állnak össze, amelyek a népi hagyományban mindig a nőiség, a születő élet jelentéseihez kapcsolódtak.
Azok a babák akik elmentek, feltekintve az égre, Mária csillagokkal hímzett kötényére, már jó helyen vannak, Istennél, Mária ölelésében, az ő kendőjét díszítik. Az univerzális szintről való rátekintés szabadsága a személyes veszteségre akkor lehetséges, ha a személyes gyász, -végigjárva az útját- az elengedésen át a Gondviselésbe vetett hithez vissza a tud kísérni minket. Ez lenne az út, amire az Oltalom Kertjét végigjárni szándékozó személyek ráléphetnének.

A szobrot díszítő vésett, és savmaratott grafikai motívumok ugyanezekhez a jelentésekhez kapcsolódnak.
A szemből és hátulról látható -archaikus, kora középkori oszlopfőkre hajazó növényi motívumok egy, -a Földön ki-nem nyílt- bimbó „Égi” kivirágzását, beteljesedését mesélik el. A lent megélt veszteség Isten terve szerint fent a helyére kerül.
A Mária köpenyén hátul látható kis csillagocskák ezek, az Isten világába visszatért lelkecskék.
A csillagok nyolc-szögletűek, így a keresztény ikonográfia "tökéletesség" szimbólumai, másrészt a magyar tradícióból is ismert "nagycsillag"-ot formázzák. A tulipánmotívumokból összeálló forma az én tisztelgésem a magyar népi tradíció előtt.

A szobor alsó elemén végighullámzó végtelen időt megjelenítő motívum az univerzális üzenethez tartozik. Ami elindul, az vissza is tér. A hullámokban látható kis szemek negatív formaként kis lelkekre emlékeztető, elvont fejecskéket formáznak körbe-körbe a szobor körül. A meg nem született magzatokért való ima, és a világra nem jött babák Lelki keresztségének karizmája az Oltalom Kertjének lelki küldetéséhez tartozik.
Erre utal a víz és a magzatok, kis lelkek körben futó sormintája.