Stryk János, 1956 után Nagy-Britanniában és Olaszországban élő szobrászművész számos olaszországi kiállításon vett részt munkáival, így a Legnano közeli Castellanzában is, ahol a Fondazione Pagani (1957) szoborparkjában több, a legjobbak közé tartozó darabja lelhető fel.
Az 1965-ben avatott szoborkert hosszú évekig zárva volt, majd a milánói Expo (2015) idején nyitották meg újra a nagyközönség előtt. E nagy kiterjedésű erdős területen fekvő szabadtéri múzeum ingyenesen látogatható, időnként színházi előadások színhelye is. ^{[1] [2]}
A szoborpark anyagáról nem készült katalógus.

Az immár újra látogatható hatalmas parkban Carmen Pagani volt a segítségemre, aki a magyar szobrász több munkáját is megmutatta.

Stryk 1968-tól egy ideig Carrara közelében, a márványbányákról híres dombvidéken élt, ahol márvánnyal, kővel, fával dogozott. Munka közben az anyag kínálta természetes hatás kiaknázására törekedett. Absztrakt szobrai hasonlíthatók Henry Moore és Hans Arp szobraihoz. ^[3]. Művei a világ különböző múzeumaiban vannak.

Ez a fehér carrarai márványból faragott alkotás a magyar szobrász egyik utolsó műve lehet. Nem szokványos talapzaton áll, hanem egy nagy márványlapon, melyen két henger alakú forma hever.
Szignált (Stryk), készült 1999-ben. Egy kis befelé fordított fémtáblán a szobrász neve van (Janos Stryk).

——-
Irodalom:
Janos Stryk. - Milano : Il Cigno, 1970. - 4 p. : ill. ; 22x24 cm

---