Ez az alkotás már ismerősünk. Tavaly fedezte fel Ády Balatonalmádiban, a szoborparkban. De a plasztika, mint utazó nagykövet, ki tudja hol "lépett fel" közben, megjárta a Szolnoki Művésztelepet és most itt bukkant fel a Graphisoft parkban. Méreteihez képest igencsak mozgékony!
Kecső Kristóf diplomamunkája 2022-ben készült – lezárva, egyben újranyitva ezzel egy kísérletező korszakot, ami válasz egy kérdésre, "mi a szobrászat" A kérdést átvezetésnek szánom, hiszen Kotormán Ábel a 2022. évi diplomamunkákat végigvéve értekezését a kérdéssel indítja és ezzel zárja: "A diplomavédés tétje, hogy a hallgatók képesek-e kísérletező időszakuk végére érvényes véleménnyel kilépni az egyetem zárt és biztonságot nyújtó keretei közül. Ennek manifesztuma a diplomadolgozat, illetve a diplomamunka. Kíváncsian várjuk, hogy a jövőben milyen válaszokat adnak majd arra a kérdésre, hogy szerintük mi a szobrászat."^[2]
Erről az alkotásról u. itt : "Kecső Kristóf Dichotómia című munkája nonfiguratív, absztrakt, geometrikus, műfaját tekintve pedig fémplasztika. Ha az lenne a feladatunk, hogy kategorizáljuk, aktákba rendezzük és iktassuk az alkotásokat, akkor ezek az általánosító, nyers fogalmak nagyjából megfelelnének a célnak, egyébiránt viszont nem visznek közelebb a tárgyalt műhöz. Akkor sem mondanék róla kevesebbet, ha azt írnám, nagy, szürke és szögletes vasdarabról van szó.
Kecső műve a szobrászat legalapvetőbb kérdéseire keresi a választ: lépték, belső arányok, térmélység, körbejárhatóság, a gravitációval való viszony és a monumentalitás. Íme, másik hat fogalom! Ezek azonban találóbban jellemzik Kecső munkáját, hiszen a leírás helyett a befogadás dinamikájára helyezik a hangsúlyt."^[1]
Én pedig (kicsit bátortalanul) kapcsolom a gondolatot, amit a Fénynyelő műlapján idéztem az Arnolfini Szalon oldalán megjelent írásból: "...Néha a kiinduló ötlet lesz az úr, de újra és újra visszatérnek ötletükhöz, formálják, alakítják..."^[2] Igen, visszatér, hiszen egyes munkák igencsak feltűnő rokonságot mutatnak. Elemek kiragadva, kinagyítva, esetleg megváltoztatott pozícióban, apró-nagyobb változtatások és sok közös: a választott anyag, a tér és a forma viszonya, geometrikus elemek, vonalak, vonalvezetés variációi.
Azzal együtt, hogy vannak alkotásai, amit nem, vagy személyesen nem láttam, én egy csokorba tenném a már bemutatott Fénynyelő és a Balatonalmádiban szintén szereplő Hasíték című fémplasztikákat, a Káli Art Parkból "ismert" Rekeszjárat és az itt látható Dichotómia című alkotásokat, szobrásszá–szobrászként érésének időrendet követő állomásait. Részleteikben (és egészében) ugyanazokat a kérdéseket feszegetik: "...lépték, belső arányok, térmélység, körbejárhatóság, a gravitációval való viszony és a monumentalitás...".^[1]

---