Nagyon nem értem, miért várat magára ez a műlap? Szinte naprakészen készültek a fotók, az avatás ^[1] utáni héten (júni. 8.), néhány napon belül hozzá is láttam a műlap készítéséhez. Ami aztán megrekedt. Arra emlékszem, valami ellentmondást láttam, a szobor általunk ismert története és frissen talált infók között. De most ezt nem találom, ami látszólag szabadságot jelent. Idővel majd helyére kerül.
A hír Ády által érkezett, köszönöm! Mentem is, megcsodáltam az összenyitott kertet, a Károlyi-palota udvarát és a Károlyi-kertet együtt. A kép szinte idilli volt, az így-úgy ott üldögélő emberekkel.
A történetnek előzménye van, az nyitásról már márciusban lehetett olvasni. Az építész szavai: "...a fejlesztés leglátványosabb változása a palotaudvar és a kert újbóli egybenyitása, illetve az újonnan épülő passzázs lesz majd..."^[2]
Az idézett szövegből kitűnik az "újbóli" szó. Erre választ a már kész átalakításról beszámoló cikkben találtam: "Bár a kertet Károlyi Mihály 1919-ben egyszer megnyitotta a nagyközönségnek, csak azután lett belőle közpark, hogy állami tulajdonba került, de 1948-ig csak belépőjeggyel lehetett belépni. " ^[3] Tehát itt egy újjáéledt rendszerről van szó.
Ami minket érint leginkább, a Petőfi-szobor költözött. Távolságban talán nem túl jelentős, de az örökös "vándor" itteni szobra az átalakítás függvényében igencsak megváltozott körülmények közé került. Ehhez kapcsolódnak a múzeum főigazgatójának szavai, amik visszaidézik első benyomását is kinevezése idejéből: „Kinéztem az irodám ablakán, és néma autók gyűrűjében csak Petőfi szobrát láttam, mint akit a parkolóban felejtettek. Márpedig Petőfi izgága költő és szabadságharcos volt, keresztül-kasul bejárta a Kárpát-medencét. Leginkább gyalog vagy szekéren. Tér kell még a szobrának is. Az akkor még közelgő kétszázadik születésnapjára adott volt tehát a feladat: szabadítsuk ki Petőfit.” ^[1]
Ferenczy Béni itt látható alkotásának történetét lényegében már ismerjük a kapcsolt lapok leírása alapján. Próbálom röviden összefoglalni.
Eredetileg a szobor elkészítésére a milánói Ambrosiana Könyvtár adott megbízást a '48-as forradalom centenáriuma alkalmából. Az alkotás már idő előtt meg volt, tervezték is felállítását, de valószínű, hogy a bronz változat elkészítését a háború megakadályozta.
Az olasz megrendelő várta, de a háborút követő politikai helyzet megakadályozta a kérés teljesítését..
A gipszből készült szobor előbb raktárba került (1949), de később több helyen bemutatkozott. A Műcsarnokban rendezett kiállításon a gipszminta szerepelt 1955-ben, később (1957) ezt a Nemzeti Galéria megvásárolta, ill. 1959-ben nagy sikerrel szerepelt az alkotó gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban.
Bronzba öntve először, köztéren Gyulára került. Egy "másodpéldányt" a Károlyi Palotában "őriztek", 2003-ban helyeztek ki a kertbe.
Vagyis a Petőfi Irodalmi Múzeum 1957-től már az egykori Károlyi Palotában működött, a szobor a múzeumon belül volt. 2003-ban került a palota, vagyis a múzeum kertjébe, ahol most új környezetében látható.

---