Francesc Ferrer i Guàrdia (Barcelona, 1859. január 14. – Barcelona, 1909. október 13.), pedagógus, szabadgondolkodó, széles körben ismert anarchista, ateista, a világi szabadelvű modern iskola katalán úttörője, Barcelonában és környékén. Ferrer számos társadalmi intézmény, az egyház, az állam, a katonaság, a család, a nemi szegregáció, a tulajdon, és az ezeket megőrizni kívánó konzervatívok számára veszélyt jelentett. Párizsban élt száműzetésben, majd hazatérve a barcelonai lázadást követő kivégezték mártíromságba taszítva őt. Ezt követően, nemzetközi mozgalmát hozta létre hívei, akik az ő modellje alapján vallástól független szabad iskolákat alapítottak. ^[1]

Barcelona egyik leglátogatottabb helyén, Museu Nacional d'Art de Catalunya és az 1992-es Olimpiai Stadion közötti parkban áll a szobor. A szabadság fáklyáját magasba emelő meztelen férfi atlétát ábrázol, magas mészkő talapzaton láthatjuk. A férfi alak, nagyobb mint életnagyságú, lábujjhegyen áll. A talapzat hátulján emlékező szöveg, alatta a név és évszámok vésete olvasható. A szobor eredeti példánya Brüsszelben áll 1911-ben készült, Auguste Puttemans francia származású szobrászművész alkotása. ^[2] Sokan az olimpiai fáklyával tévesztik össze a kézben tartott eszközt, pedig 1990-ben avatták fel a szobrot, és csak 1992-ben volt a nyári olimpiai játékok színhelye Barcelona. ^[3]
Az emlékmű felállítását 1931-ben tervezték, de csak az alapkő letételig jutottak el, jóval később közel hatvan évet kellett várni az emlékmű felállításáig. Rendszeresen tartanak megemlékezéseket a "Tragikus hétfő" helyszínén, különböző politikai csoportok. ^[4]

---