A veszprémi vár megújítása hosszú folyamat, ami sok részletében már meg is valósult.^[1] Korábban látványterven láttam, hogy a Szent György kápolna romjait "rejtő", a székesegyház melletti részt is érintik a tervezett átalakítások. Némileg meglepett, hogy amíg a vezérelv általában az eredeti állapotok helyreállítása, itt lezárni tervezték a romok területét és az ikonikus szobor a tervek szerinti üvegajtók közötti falfelület elé kerül. Mint látvány, szép, de az ellentmondás adott. Amikor megtudtam, hogy a vár területét megnyitották, amint tudtam, mentem.
Kicsit elállt a lélegzetem, messziről is láttam, hogy éppen a szobor előtt egy nagy, fekete autó áll. Egy, a szélvédő mögé kitett papír tudatta, hogy "hivatalos" látogatásra jött a tulaj a székesegyházba (ami elé nem állhatott, de ezek szerint ide igen). Fotózni nagyon nehéz volt, de hiába tettem egy-két kitérőt, visszatérve sem volt változás.
A szobor gyönyörű! Mondanám, hogy jobban érvényesül, legalábbis jobban észrevehető, mint korábban, de sajnos az új elhelyezésre mégsem mondom, hogy rendben van.
Ez az alkotás azért került éppen oda, ahol korábban állt, mert a legenda szerint Imre ott, a ma már csak romtemplom területén tette le szüzességi fogadalmát, ezért Erdey Dezső oda, abba a környezetbe tervezte. Másrészt, ahogy a kapcsolt lapon is már olvasható, gondosan tanulmányozta ezt a környezetet, mielőtt szobrát megalkotta volna.^[2] Lehet, hogy a hely, a szobor kicsit nehezebben volt észrevehető, de személyes véleményem: az ábrázolás ott volt autentikus, megidézve a kort, amiben a herceg élt. Most kinn, köztéren, a modern "portál" előtt viszont még csak nem is járható körbe.
László Péter tanulmányában teljes részletességgel írja le a szobor keletkezésének történetét, a gondos, körültekintő tervezést, a kifejezési eszközök megválasztását, ír a számtalan vázlatról (valójában számos, tudjuk, hogy 70 vázlatrajz készült, amiket a tanulmány be is mutat), a történelmi körülményekről, a rövid élet mögött is meglévő feszültségekről.^[2]
Kiemelve az átgondolt szempontrendszerből, ellentmondás van a Szent Imréről kialakult (kialakított) kép, a szűzies, ifjú aszkéta, és "az uralkodásra szánt életerős trónörökös" alakja között. Erről: "Erdey Dezsőt is inkább foglalkoztatta a történelmi személyiség, mint a legendák szentje, számára is Szent Imre első sorban is kemény kezű, határozott akaratú középkori trónörökös. Arcvonásai elszántságot, dacot tükröznek, öltözete egy harcos öltözéke. Egy nehéz páncélzatú, nyugati lovagé. Ő I. István király fia, de Henrik német-római császár - akinek a nevét is viseli - büszke leszármazottja is. Ezt a felfogását tükrözik a vázlatok is." Ld. itt a kezében tartott kardot, míg az alkotó lényegében „talpig vasba" öltöztette alakját. "Az elkészült szobron a pikkelylemezes páncéling csuklyarésze borítja a fejet, s a lábakat is pikkelylemezes harisnyaszerű nadrág, amely hosszú hegyben végződik a lábfejen. A stilizált hosszú ún. fegyverkabát a térden alul ér, s a vállakat elől a mellen összegombolt földig érő köpeny borítja..." ^[2]
A több oldalas, átgondolt szempontrendszer szerint felépített tanulmányt visszaadni képtelenség, így ajánlom olvasásra.
Új információ számomra és sem az előzmény lapon, sem u. ott a kommentekben nem találtam, így megemlítem, hogy Erdey Dezső szerepelt szobra gipsz változatával a "Nemzeti Szalón" kiállításán 1940 elején. Ahogy írják: "A szobrászati rész központjában Erdey Dezső Veszprém város tulajdonában lévő hatalmas Szent Imre szobra áll. Az ikonográfiai hűség, a hagyomány és a modern plasztikai elképzelés ritka szintézise ez a kiváló alkotás."^[3]

---