Egyszer csak elém került az Fb-on a Holokauszttörténetek egy bejegyzése a Bródy családról. Szobor is volt benne, amit nem ismertem, így többszörösen érdeklődést váltott ki. A cikket rövid idő alatt azonosítottam, az Új népszabadságban jelent meg januárban. Körülnéztem, adalékokat kerestem részletek megértéséhez. Hirtelen sok lett a mondanivalóm.
"1893-ban elhunyt egy asszony. A neve Bródy Adél volt, mindössze 45 éves volt. Három évvel később már egy kórház viselte a nevét: Adél ugyanis a kor híres lapkiadójának, Bródy Zsigmondnak volt a felesége, aki meg akarta örökíteni az asszony emlékét. Ennek érdekében több százezer koronát biztosított egy jól felszerelt, modern gyermekkórház létesítésére... Bár a Bródy Adél Gyermekkórházat a pesti zsidó hitközség tartotta fenn, felekezetre tekintet nélkül kezelték a kis betegeket."^[1] A gyermekkórház avatására már felállították a kertben Bródy Adél szobrát.^[2]
Ezen a vonalon nagyon sok mondandóm lenne. Az alapító férjről, akinek nevéhez a Hungária Nyomda (itt a Nyugat folyóirat kiadása is) fűződik, a családról, aminek történetét végigkíséri a nyomda hagyatéka és származásuk. A holokauszt, a munkatábor, "véletlen" megmenekülés, szökés – kapcsolódóan a nyomda árjásítása, üldözés, bujkálás. Szó esne a családi szálakba szövődő ismert szobrászművész, Maróti Gézáról, akinek 1946-ban (már a nyomda államosítása, az apja pályamódosítása után) mindenek ellenére megszületett dédunokája, Bródy János. ^[1] Tehát, visszatérek a szobor témájához és a kórházhoz.
Bródy Zsigmond felesége halálakor nagy összegű alapítványt hozott létre, amit később megemelt. Így épülhetett fel Magyarország első (a Vasárnapi Újság szerint Budapest második) gyermekkórháza, a zsidó kórház, az egykori Szabolcs utcai kórház telkén. Avatása 1897. május 9-én volt, erre az alkalomra már a kertben állt Bródy Adél carrarai márványból készült szobra, alkotója utolsó műve.^[2][3]
Egyik tudósításból, a névadó, a szobor méltatása: "...adjuk képét annak a nemes asszonynak, akinek emlékezete megteremtette ezt a művet. Tilgner Viktor, a tavaly elhunyt geniális szobrász készítette Bródy Adélnek ezt a márvány-képmását. Olyan szép, mint amilyen szép volt a lelke az eredetijének."^[4]
A továbbiakban a szoborról nem sokat tudok. Ahogy az egyik fotó mutatja, időközben bekerült az épület (máshol a fogadóépület) előcsarnokába. A kórház is sok hányattatáson ment keresztül megalakulása után. Sajnos, semmi infó arról nincs, mihez köthető, hogy a szobor jó ideje nincs – még a második ismert – helyén se. Mivel egykori kollégánk, Neszták Béla annak idején bejárta a kórház területét, de a jelek szerint még a listán sem volt a szobor, valamikor jóval korábban bontották (?) le. Sajnos, a történetben több alternatíva rejlik, de ez már (megint)) a történelem.

---