Szentendrén, a Martinovics utcában található a lezárt, régi szerb temető, ami a Szentendrei Szerb Ortodox Egyházközség kezelésében és tulajdonában áll. ^[1] A véletlen vitt arra, kerülővel ereszkedtem le a város centruma felé, amikor a Dalmátok angyala című szobrot fotóztam.
A temető épülete homlokzatán, középen láttam meg ezt a kicsi, de jellegzetes alkotást.

Egy percig nem kételkedtem, hogy Petrás Mária műve. Mégis megpróbáltam kapcsolatot teremteni a temetővel, ill. fenntartójával, sajnos visszajelzés nem érkezett. De tudja ezt mindenki, aki látta a fel-felbukkanó Petrás-alkotásokat itt, a lapon. A mű éppen úgy hordozza magán a csángó hagyományok jellegzetességeit, mint ahogy Szűz Mária tiszteletét, az elmélyült, tiszta vallásos érzéseket... mindent, amit "Csángóföld művésze" hozott magával otthonról, már gyerekkorából.

Egy nyilatkozatából: "Mi úgy nőttünk fel, hogy a Holdban is Szűz Mária képét láttuk. Olyan mélyről jövő tudást mentettek át a csángók a 20. századba, hogy annak már csak egy részét ismerjük..." ^[2]

Munkamódszeréhez: "Nagyon nagy út vezet a gondolattól – attól, amit el szeretnék mondani a munkáimmal – az agyagban megformált műtárgyig. Úgy érzem, Istentől kapott feladatom az, hogy azt a szépséget, amit a mi kicsi népünk jelent, elmondjam, főként a kerámián és énekhangon keresztül. Hiszem, hogy a moldvai csángóság megőrizte a természetes ösztöneit, tudását, hordozza az ősi hitét, egészen a teremtésig visszamenően – ezt szeretném átadni, amennyire lehet." ^[2]

---