Ránéztem, történt-e valami az Orvostudományi Egyetem pantheonjában az utóbbi időben, mivel itt rendszeresen emlékeznek meg az egyetem egykori nagyjairól. És valóban – bár kicsit késtem.
Az esemény az egyetem Hősök Napi megemlékezéséhez kapcsolódott Hagyomány, az ünneplők végiglátogatták a kertben már elhelyezett emlékeket és megkoszorúzták. Ezt követte dr. Kómár Gyula mellszobrának avatási ünnepsége.

Dr. Sótonyi Péter rektor méltatta a sebész professzor életét és munkásságát. Idézte Dr. Kovács Gyulát, az Anatómia Tanszék egykori tanárát: „Dr. Kómár Gyula kiváló oktató, nevelő tanár, igaz segítő munkatárs, emberbaráti érzéssel áthatott, igazságkereső, melegszívű ember, akit a szaktudományok iránti szeretet és rajongó lelkesedés, kitartó, következetes munka és akarat jellemzett”.
Dr. Kómár Gyula pályája Orosházára vezetett, ahol 1943-ban törvényhatósági állatorvos lett és eredményeivel elismerést váltott ki.
Ahogy később a front közeledett, megállíthatatlan munkabírással embereket operált – nemzetiségre való tekintet nélkül.
A háború után főállatorvos lett Csongrád megyében, 1948 után "megörökölte" a Sebészeti és Szemészeti Tanszék vezetését az egyetemen, amit ugyancsak nagy energiával és változatos eszközökkel végzett. A következő évben már dékánnak ajánlották, amit nem fogadott el, felelőtlenségnek tartotta volna a kettős munkakör vállalását: "...E kettős munkának az oktatás helyrehozhatatlan kárát szenvedné anélkül, hogy a dékáni tisztséggel járó munkakört valóban jól láthatnám el.”^[1]

A professzornak 1956-os "tettei" miatt el kellett hagynia az egyetemet. Ez az indoka, hogy szobrát a Hősök napján avatták. "...Dr. Urbányi László mellett Kómár professzor volt az, aki minden áldott nap bejött, minden nap ellátta betegeit, megakadályozta az atrocitásokat, kiállt a hallgatóság mellett. Amikor 1957-ben az első tanórára bement, a nagytekintélyű professzori karból egyedüliként felállította a hallgatóságot és arra kérte őket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek azon hallgatókra és kollégákra, akik életüket vesztették az 56-os eseményekben és akiket külföldről kényszerítettek. Ez megbocsáthatatlan bűn volt. Erre jött még az, hogy kinevezték az igazoló bizottság elnökének és kérték, hogy a hallgatókról jelentéseket írjon, ki mit végzett. Ő leírta, minden nap itt volt és az Egyetemen semmiféle olyan esemény nem történt, amiért bárkit is felelősségre lehetne vonni. Pedig nagyon akartak példát statuálni. Amikor ezt leírta, a következő pillanatban már távoznia kellett."^[1]
Pályáját Cegléden folytatta, iskolateremtő munkát végzett a városi állatkórházban. Könyvét (Állatorvosi szemészet, 1953) több nyelvre fordítottak le.
A zárószavakból: "...a mai szoboravatással visszatérhet az Egyetemre, ahonnan eltávolították őt. Dr. Kómár Gyula olyan példakép, akit a hallgatók figyelmébe kell ajánlani...".^[1]

---