Fraknó a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része, addig a Nagymartoni járáshoz tartozott.^[1]
Már a 17. század elejétől Esterházy-birtok, a vár 17. századi újjáépítése is az Esterházy családhoz fűződik.
Ekkor készült el a vár kapuépülete, ekkor épültek a bástyák is.^[2]
Az Esterházy címer a vár több pontján látható, a külső várfalakon is feltűnik, ám mindig kis változtatással.
A festett címer a Neptun-kút felett látható.
A „család fényének alapját” Miklós (1622–1625 között országbíró, majd 1625–1645 között nádor) vetette meg, aki fokonként a legmagasabb méltóságokat érte el. 1625. augusztus 10-én Fraknó várát s István fiával együtt a „Fraknó örökös és szabad grófja” kitüntető címet kapta. A família ettől kezdve mind előkelőbb szerepet játszott Magyarország történetében; Miklós 1613-ban bárói, Miklós István 1626-ban grófi, majd a család Pál személyében 1687-ben részesült a római szent birodalmi hercegi rang adományozásában. 1712-ben a hercegi méltóságot III. Károly (1711– 1740) a „herczegi jogokat fiága részére örökre megerősítvén” elsőszülöttséggel, nemesíthetési és pénzverési jogokkal bővítette, amelyet II. József 1783-ban valamennyi fiú- és nőivadékukra kiterjesztett.^[4]

---