Kevés olyan település, egyházközség van, ahol az elmult idők helyi kántorainak szobrot emeltek volna. Ha igen akkor az illető személy híressé vállt zeneszerző vagy egyházáért tevékenyen, maradandót alkotó egyéniség kellett legyen. Gyergyóalfalu, illetve az itt bemutatott szobor esetében viszont egy folklóristát, népdalgyűjtőt, történészt ért az utókor tisztelete, hogy szobrot állítson az ő emlékére. Domokos Pál Péterről (1901-1992) van szó, a "csángók apostoláról", aki történészként és néprajzkutatóként foglalkozott a moldvai csángókkal. 1933-ban került Gyergyóalfaluba a helyi katolikus templom kántorának, mely szolgálatott itt 1936-ig látta el.
Így írt ő maga erről, a Trianon utáni 'román világban' történt időszakról: "Három évig taníthattam, s akkor jött a végleges döntés, hogy tanári katedrán nem maradhatok. Így aztán Gyergyóalfalu kántora lettem. A tanítói és kántori oklevelem hazulról volt, abba nem szólhattak bele. Így lettem Gyergyóalfalu nagykántora és tanítója." A művészetekre különösen érzékeny alfalviak kellőképpen értékelték Domokos akkori munkáját és az utókor, halála után hat évvel állította e műkő-szobrot, az említett műemléktemplom közelében.

---