Vecsési Sándor Életút című szekkója Gyönk egyetlen falfestménye. 1980 nyarán készítette el nagyméretű szekkót felesége, Bazsonyi Arany közreműködésével a gyönki általános iskolában. Több hónapig dolgoztak az emeleti aulában a folyosótól balra és jobbra elhelyezkedő falfelületet - a talajszinttől a mennyezetig - elfoglaló festményen. A bal oldali falsíkon Vecsési saját önarcképe a kezdő motívum, feleségének, Bazsonyi Aranynak portréja a záró motívum. Kettejük között megjelennek tájképi elemek (dömsödi, kurdi, grábóci házak, gyönki motívumok) és életképek: napba néző lányok, fiúk, a szappanbuborékokkal játszó figura. Az idő múlását az évszakok változása jelzi. A jobboldali falrész záró képében, a munkában elfáradt, fa alatt ülő idős házaspárhoz balról virágcsokrot hozó fiatal lány közeledik. Az elkészült művet 1980. szeptember 28-án avatták fel. Az Életút téma Bazsonyi munkásságában többször megjelenik: például a szekszárdi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolája előcsarnokában 1987-ben készített azonos című falképén, illetve a házaspár dömsödi nyári műtermük ebédlőjének falára 1970-ben festett falképen.

---