Ez az alkotás már évek óta foglalkoztat. A művész honlapján szerepel, murális munkái között. ^[1] Tettem is kísérletet rá, hogy bejussak a moziba, de rettentő szervezetlen módon, amikor éppen arra jártam. Na, ez így nem megy!
Most felkészültem, műsort néztem, telefonáltam, engedély kértem. Jóval nagyobb volumenű alkotás, mint ahogy azt az ismert fotók visszaadták. Már a cím beszédes, Visegrád ezer éve. Elképzelni is nehéz, hogy lehet 1000 évet visszaadni egy plafonon, ill. azon a keskeny sávon, ami a falakon körbefut a nézők feje felett. Az látszik, hogy Szkok Iván megkísérelte a lehetetlen, visszaadni Visegrád történetét és közben arra is figyelt, lehetőleg tágítsa a teret. Bár a színek talán kicsit megfakultak az idők során, sok minden tetszett, de különös trükknek tartottam a festett elemek meghosszabbítását "egyszerűen" úgy, hogy a mennyezeten egy tükör továbbviszi és megnyújtja a motívumot.
A megbízásra, így a "családias átadó ünnepség"-re a reneszánsz év keretében került sor, miután a Lektorátus véleményezte az alkotást, amit úgy az alkalomhoz,, mint a kitűzött feladat megfogalmazásához megfelelőnek talált.
Ha reneszánsz, természetesen a középpontban Mátyás király szerepel leginkább, De a jelenetek, udvari élet jellegzetes eseményei között eljut a mozivilág szereplői és eseményeinek ábrázolásához, de a mozivászon fölötti felületen Visegrád képe is megjelenik. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, ha a témák sokszínűségét követni akarja. Megfejteni szinte lehetetlen és én teljes részletességgel bizony nem is fejtettem meg.
Mátyás király és Visegrád ügyében kéretik elővenni egy történelem könyvet. Ugyanakkor róla szól a mennyezetre gondosan felfestett vers is, írta Magyar László, cím: Mathias rex; olvasható ott.
Látható, a filmvilág az 50-es évek környékén (szerintem kicsit később) igen eseménydús volt. Ennek külön sarkot szentelt a művész, neveket sorol, filmcímeket (nem akármilyeneket, a készült filmek és szereplők színe-java).
Fontos, a "plasztikus falikép" ^[1] egyik jellegzetes motívuma egy bokrétányi fej (ezt választottam nyitóképnek is). Ők a nézők? Lehet. Egyikük-másikuk nagyon ismerős, vagyis lehet, hogy sokat látott művészek.
Mivel a feladat erőn felüli, idézem a Lektorátus véleményét: „A nagy formátumú – ...– koncepció részeként megvalósult műegyüttessel a festőművész rendkívül egyéni, a város múltjához méltó alkotást hozott létre. Messzemenőkig figyelembe vette az adott tér lehetőségeit. A színvilágával, a térillúzió élményét fokozó motívumokkal, a tükrök applikációjával, a lámpák térsokszorozó szerkezetével a mű többszörösére növelte a befogadó érzékelte térélményt. Jól oldotta meg a falak díszítése és a mennyezetfestés szerves összekapcsolását is az égre átvezető életfa motívumok és tükrök együttesével. A mű ikonográfiai rendszere, jelképhasználata rendkívül komplex, de mégis közérthető: a régmúlt és a közelmúlt történelmén kívül a jelent is az emlékezés részévé integrálja a kortárs diákportrék beemelésével. A festői megoldásokban gazdag alkotásból külön is kiemelendő a visegrádi táj érzékeny megjelenítése."^[2]
"Ars longa, vita brevis" magyarul: a művészet örök, de rövid az élet. ^[3]
Máshol: "az ügyességhez idő kell, az élet pedig rövid". (Itt olvasható az aforizma eredete is.) ^[4]

---