Amikor Szakmáron jártam tanulmányoztam a település nevezetességeit bemutató táblát. Ezen láttam a Szent Hubertus kápolnát és az egyik képen a kápolna mellett egy keresztet. Elindultam a kápolna megkeresésére. A puszta.
Az Alföldnek ez a régiója a poták által lakott terület. A „Pota” néprajzi csoport. „ A sanyarú történelmi sors ellenére egységes kultúrát alakítottak ki, viseletükben, szokásaikban.” Ez azért fontos kérdés, mert a poták un. „szállásokon” laktak, ami a helységnevekben és az utcanevekben is mai napig megvan. A Szakmár környéki településeket összefoglalva: szállásoknak nevezik.
Ez azért is érdekes mert konkrétan Alsóerek település elnevezése amúgy Ludasszállás, ahol a kápolna is található, illetve helyileg megnevezve van. Úgy is nevezik: LUDAS SZÁLLÁSI VADÁSZKÁPOLNA. Épült 1887-ben.
A kápolnához nem kellet csak kb. 5 kilométert mennem, ám az út kalandos volt. Már Ludasszállásról is ki kellett menni a határba szántóföldek között, poros úton - Alföld, síkság - amikor fö
ltűnt a kápolna.
A kápolna maga zárva van, de mellette a méretes, fából készült kereszt megközelíthető…
Hubertusz a vadászok, lövészcéhek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentje, a kutyákat veszettség ellen védő szent.
A kereszt dedikációja: „SAFARI CLUB INTERNATIONAL CENTRAL HUNGARIAN CHAPTER”
A kereszt hivatkozása: „A VADÉRT A VADÁSZOKÉRT ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉKÉRT”.

---