„Nagy Géza. Ember és asszonya. Roma házaspár. Az ember egyik kezében borospohár, a másikban lopótök-borlopó. Az asszony sopánkodik: már megint iszol. Csicsó”
Eszembe nem jutott volna, hogy „Roma házaspár”.
Megmondom őszintén, a "lopót" fölismertem a helyszínen, - szinte ezért kezdtem fotózni - de a poharat nem vettem észre. Pedig a lopóhoz pohár is jár...
Amikor szobrok után kutat az ember, meglepetés is érheti. Például itt van Csicsó Szlovákiában, eldugott helyen nem a turisták fő sodorvonalában.
Aztán kiderül, hogy a Felvidék egyik legnagyobb centruma a magyar történelem megemlékezéseinek.
Csicsó (szlovákul Číčov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, kb. 1200 lakossal.
Csicsó nagyjából a Duna mellet fekszik, megszenvedte, 1965-ben a Duna árvize pusztította.
Hiába készültem föl Csicsó szobraiból – aminek a száma tetemes - a helyszínen mégis meglepetések érik az embert. De, hát az elképzelés, pontosabban a leképezés és a valóság közötti differencia természetes. Így az előre föltérképezett szobrok felfedezése során a szerencsének és a helyi segítségnek is nagy szerepe volt. Még emellett is jónéhány szobornak nem akadtam nyomára. (A kudarcnak az is oka volt – bár Ády egyszer arra figyelmeztetett, hogy a műlap, ill. a szobor szempontjából nincs jelentősége a hőmérsékletnek, mégis megjegyzem, mert mégiscsak én éltem át, és sztori – 36 fokos kánikulát fogtam ki, ami nem elhanyagolható… A helyi segítségről azt tudom elmondani, hogy készséges volt, akit megszólítottam, tudott magyarul – némelyikük ízes akcentussal, - ill. volt olyan is, hogy engem szólítottak meg, honnan jöttem, de az ugye látszott: Magyarországról, hanem hogy konkrétan honnan? Volt olyan is, akivel beszélgettem, de a kutyáját viszont szlovákul szólította. A kutya nem értett magyarul.
Csicsón három kialakított szoborpark van, plusz az egyedi szobrok... Egy csoda…

---