A téma a kapcsolt lapon bemutatott épület felső szintjén, érintőlegesen megjelenik, de csak a ház egészének fotóin, említve nincs. Szerintem ez így helyes is. Ám az általános adatok ismétlődnek.

Az épület, funkciója szerint bérház Grünhut Sámuel megbízásából épült 1872-ben. Tervezője Ray Rezső.
Déry Attila is említi a "négy monumentális kariatída-szobrot" a harmadik emeleten, de a főpárkány fölött azt a tetőablakot is, amit két kis szárnyas szfinx fog közre.

A szobrász, Ziegelwagner Mátyás is nevesítve van, sőt a róla szóló fejezet egy bejegyzésében szerepel az épület és összes díszítménye. (Déry a szobrokat összehasonlítja Schaffer Károly műveivel. Mint írja Schiffer kariatída-szobrai sokkal merevebb, ill. üresebb arckifejezéssel állnak a homlokzaton. Példaként említi a Gróf Károlyi Alajos-féle palota ablakdíszeit. Jellegzetesek Schaffer arc-orr megoldásai, így igen jól felismerhetők. A mérleg Ziegelwagner javára billen.) ^[1]

Itt, a tetőn, az egymásnak háttal ülő szfinx- (Szphinx-) ábrázolások miértje számomra kérdéses. Nem tudom, mihez kapcsoljam, hogy két ilyen mitikus lény jelenik meg az épületen, akiknek testük oroszláné, hátukon szárnyat viselnek. A képekről még ebből a távolságból is jól látható, hogy nőneműek, arcuk, keblük jellegzetes. De tudomásul veszem, sőt kedvelem őket – mármint úgy általában, bár a mítosz szerint, ami róluk ismert, elég agresszívek voltak. ^[2] Továbbiakat ld. a forrás cikkben.

---