Amikor elkezdtem ennek a műlapnak a szerkesztését, még élt a kiállítás, bár a végéhez közeledett. Most már nem biztathatok senkit, lejárt, bezárt. Június 22-én nyitott a Szentendrei Régi Művésztelep ősfás kertjében a szabadtéri bemutató. Itt Pokorny Attila egy csokornyi alkotása volt látható, ami a tájművészet (landart) jegyében született. Az ideiglenes bemutató címe: Avartánc volt, beszédesen fejezte ki a "tematikát", ami a művész munkásságának jelentős szelete.
A szabad térben elhelyezett alkotások mindegyikét a művész látásmódja, ill. annak egy ága jellemzi. Anyaguk vas., célja a természet körforgásának, örökös változásának bemutatása.

Ottjártamkor kaptam egy prospektust, Sipos Tünde művészettörténész bevezetőjében a kiállított levélszobrokról: "...Legfőbb ihletőjük a természet körforgása, a különféle levelek és a köztük létrejövő kapcsolatok változékonysága. A szobrok korrodáló vas felületein jellegzetesen mutatkozik meg az idő múlékonyságának sajátossága, mely fizikai valójában is megváltoztatja a levelek valós formáit..."^[1]
Meglepődve tapasztaltam, amikor az itt látott alkotások bemutatásához anyagot kerestem, hogy Pokorny Attila a landart irányzat művészetét milyen sokrétűen műveli. Honlapján ez a Portfólio/Nature -Art menüpont alatt jól követhető. ^[2]

A "Bölcső" címet viselő alkotás egyik kedvencemmé vált. A levelekből formázott alakzat némileg nyitott, de gömb formából indul. Valahogy úgy éreztem, valóban jó lehet benne kucorogni. Sőt, látni véltem, hogy a természet kis hajtásai birtokba vette a belsejét, nődögélnek benne a sarjadó növények. Hiszen védelmet ígér, nyugalmat és ringatást. Ez sajnos, a fotókon kevésbé érvényesül.
Igaz viszont, hogy a másik oldalon egy elhullott, száradófélben lévő levél odasodródott, figyelmeztetve, a körforgás elkerülhetetlen.

---