Az emlékmű a roma holocaust 60. évfordulója alkalmából készült, mementóként. ^[1]
Az alkotó, Horváth Zoltán Jenő kezdeményezte felállítását, felajánlva, hogy egy emlékoszlopot faragna a fasizmus Baranyából elhurcolt, roma áldozatokra emlékezve. Felkereste a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesületet az ajánlattal, akik támogatták a kezdeményezést. A megvalósítás érdekében gyűjtést szerveztek, ami még az avatás után is folytatódott. ^[2]
A Hetedhéthatár cikke így fogalmaz: "Horváth Zoltán Jenő emlékoszlopa e bizonytalan számú baranyai romának állít emléket. A krematórium kéménye, amelyből a halálra ítéltek, de életükért küzdők keze emelkedik ki, csupán egy folyamatnak a végét jelzi. E jelképes kémény négy oldalán egy-egy mozzanatban elevenedik meg az odáig vezető út. A négy oldalt átfogó, de meg-megszakadó vasúti sín, a törött kerék, a kétségbeesett, remény nélküli gyermek jelzi azt a kilátástalanságot, melyben 60 évvel ezelőtt romák, magyarok, zsidók tízezrei éltek.
Az emlékművet – a gyász és az emlékezés oszlopát – annak a helynek közelében állították fel, ahonnan sok-tízezer férfi, nő, gyermek indult olyan útra, melyből nem volt visszatérés. Pedig ez az ország az ő országuk, a város az ő városuk, és a megye az ő megyéjük is volt – éppenúgy, mint bármelyik emberé, aki itt született, élt és dolgozott." ^[1]

---