„Istenem, sohase hittem vóna, hogy valamikor én faragom meg Sándor bácsi kerösztjét.” /Polyák Ferenc/

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi” sírja a szegedi Alsóvárosi temetőben található, a szépen gondozott, bekerített, családi sírkertben. A síremléket, melyet a Bálint Sándor-hagyaték kuratórium állíttatott, Polyák Ferenc (1945-2013) matkói fafaragó készítette, felszentelése 1994. augusztus 1.-én történt, az elhunyt kilencvenedik születésnapján. Erről az eseményről így emlékeznek meg: „A szépen gondozott sírkertben napokkal ezelőtt állították fel Bálint Sándor új sírkeresztjét, amelyet Polyák Ferenc, kecskemét-matkópusztai fafaragó művész készített. A hagyományos (régies) szilfakeresztet, és Bálint Sándor sírját Ágoston (ferences) atya szentelte föl, majd a hófehér virágokkal ékesttett koszorú rákerült a sírra, melynek szalagján ez áll: Megemlékezéssel Bálint Sándor 90. születésnapján.” ^[1]

Bálint Sándor síremlékéről így írtak: „Új sírkereszt áll tehát Bálint Sándor sírhalmán, a szeged-alsóvárosi temetőben. Új, amelyet egy kedves barátja, Pólyák Ferenc kecskemét-matkópusztai fafaragó művész készített, s aki ekképpen merengett: „Istenem, sohase hittem vóna, hogy valamikor én faragom meg Sándor bácsi kerösztjét. Fájdalmas öröm ez a számomra, és indíttatás arra, hogy ezentúl hozzá is imádkozzak azért, hogy a Szent István-i örökségben örökre megmaradjon a magyar nemzet. Bálint Sándor, te tiszta lelkű, és tiszta szellemű magyar ember, könyörögj érettünk, Amen.” ^[2]

---