Az 1949. évi XXIII. törvény rendelte el Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem (mai nevén Miskolci Egyetem) létesítését. A mai egyetemi campus épületeit 1950-ben kezdték el építeni, melyeket kívül-belül gazdagon díszítettek képzőművészeti alkotásokkal.^[1]

Két évvel ezelőtt már jártam az egyetemvárosban, a kollégiumi épületekben Majoros János keramikus alkotásainak megtekintése volt a célom. Azt követően tudatosult bennem, hogy egy másik nagynevű keramikus, Csekovszky Árpád is készített több műalkotást a campus épületeibe. Végül nyár végén, egy miskolci családi nyaralás során kapcsoltam össze rendkívül gyorsan a "kellemest a hasznossal", kis családom is jött velem a kerámiafrízek felfedezésére.

"A salgótarjáni és a móri kompozícióhoz hasonló technikával készült, a színes mázakkal díszített és az alapsíkból kiugró, bemélyedésekkel és kiemelkedésekkel ritmizált, határozott kontúrokkal határolt figurális motívumokból épült fel 1965-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem műhelycsarnokának és éttermének reliefje is, de Miskolcon Csekovszky Árpád az egymástól elszigetelt kép-, illetve relief-foltok helyett átfogó és egységes domborműmezőt komponált. Alakok, tárgyak, eszközök, szerszámok, étkek és italok szőnyegszerűen egymás mellett felvonultatott és egymáshoz kapcsolt motívumaira alapozott, motívumgazdagságában már-már barokkosan tobzódó ez az alkotás: a festészeti és a plasztikai hatóelemeket harmonikusan egyesítő, a kerámia lehetőségeit maximálisan kiaknázó, nagyszabású kompozíció"^[1]

A műhelycsarnok azóta jelentős átépítésen esett át, a három Csekovszky-fríz ugyanazon folyosó egy hosszú falfelületén található. Ahogy a csatolt archív képen látható, a műhelycsarnokba készült frízek (lásd "Kerámiafríz 3." csatolt műlap) eredetileg egymásra merőleges falfelületen helyezkedtek el és egy nagyobb, nyitott térben, lépcsőfordulót díszítettek. Ezzel kapcsolatban kísérőimtől információt sajnos nem kaptam, azonban elmondták, hogy rendkívüli módon vigyáznak mindhárom alkotásra.

Jogos lehet a kérdés, miből gondolom, hogy 1964-ben készült, amikor az életrajzi adatok 1965/66-ra datálják a felállítást. Egyetlen fríz alján található csak meg a művész szignója és mellette olvasható az 1964-es készítési évszám.

Sajnálatos módon a fotózást meglehetősen nehezítette a szűk folyosó, ahol a közel harminc négyzetméter összfelületű kerámiafrízek nem igazán érvényesülnek.

---