A Hét Vezér szoborparkban sorban állnak a vezérek, úgy, ahogy tanultuk, jobbról balra: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Kond vezér szobra hiányzik – nincs róla sztori.
Töhötöm vezér szobra a Csicsó öröksége leírásban így szerepel:
Töhötöm – Keszi törzs, faragta Szabados István és Veres Sándor,
Magyarország
A Magyar Művelődési Intézet – Dunaszerdahely adatbázisa Szabados István fafaragó és Veres Sándor fafaragó Magyarország alkotót adja meg.

Tétény vezér
„Töhötöm, Tühütüm vagy mai helynévalakban Tétény Anonymus szerint a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike volt. Több más vezérrel ellentétben itt lehet igaza Anonymusnak, legalábbis Tétény a honfoglalás idejére, ill. az azt követő időszakra keltezhető a helynévanyag alapján.”

Csicsón több szoborpark mellett a legnagyobb szoborpark a Hét Vezér-szoborpark és ez nem is azt jelenti, hogy ebben a szoborparkban csak csupán a hét vezér szobra áll, hanem jóval több, kiegészítve más szobrokkal. A Hét Vezér szoborparkot méreténél fogva könnyű megtalálni, a fő tér mellett van.
Ennél rosszabbkor (12:30) nem is érkezhettem volna a Hét Vezér szoborparkhoz. A vezérek egy sorban állnak, kelet-nyugat tengelyen, észak felé néznek – a nap természetes délről süt, ezerágra. Tehát a lényeget tekintve SZEMBE. Ezért – Csicsót bejárva – négy óra körül visszamentem a parkhoz még pár képet készíteni a vezérekről, szemből.
Ez nem volt elég, úgy, hogy pár nap múlva ismét visszamentem Csicsóra. Úgy lehet számítani, 12:00-17:00-ig kb. 45 fokot fordul a nap, így már fél-szemből is lehetett fényképezni.
Az ismételt látogatásnak az is eredménye lett, hogy gyűjtöttem még 3-4 szobrot…
Amikor szobrok után kutat az ember, meglepetés is érheti. Például itt van Csicsó Szlovákiában, eldugott helyen nem a turisták fő sodorvonalában.
Aztán kiderül, hogy a Felvidék egyik legnagyobb centruma a magyar történelem megemlékezéseinek.
Csicsó (szlovákul Číčov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, kb. 1200 lakossal.
Csicsó nagyjából a Duna mellet fekszik, megszenvedte, 1965-ben a Duna árvize pusztította.
Hiába készültem föl Csicsó szobraiból – aminek a száma tetemes - a helyszínen mégis meglepetések érik az embert. De, hát az elképzelés, pontosabban a leképezés és a valóság közötti differencia természetes. Így az előre föltérképezett szobrok felfedezése során a szerencsének és a helyi segítségnek is nagy szerepe volt. Még emellett is jónéhány szobornak nem akadtam nyomára. (A kudarcnak az is oka volt – bár Ády egyszer arra figyelmeztetett, hogy a műlap, ill. a szobor szempontjából nincs jelentősége a hőmérsékletnek, mégis megjegyzem, mert mégiscsak én éltem át, és sztori – 36 fokos kánikulát fogtam ki, ami nem elhanyagolható…) A helyi segítségről azt tudom elmondani, hogy készséges volt, akit megszólítottam, tudott magyarul – némelyikük ízes akcentussal, - ill. volt olyan is, hogy engem szólítottak meg, honnan jöttem, de az ugye látszott: Magyarországról, hanem hogy konkrétan honnan? Volt olyan is, akivel beszélgettem, de a kutyáját viszont szlovákul szólította. A kutya nem értett magyarul.
Csicsón három kialakított szoborpark van, plusz az egyedi szobrok... Egy csoda…

---