Az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve:
„Az első és második világháború sok áldozatot követelt Csicsótól. Az ő emléküket őrzi a ravatalozó mellett közadakozásból felállított, 1993-ban felavatott emlékmű. Az emlékművet egy emelt térre építették. Két falból áll. Szemből nézve, a bal oldali falon, elöl a Madonnát – gyermekeit sirató anya – ábrázoló bronz dombormű van, Nagy János ismert felvidéki szobrász alkotása.”

Csak a második csicsói látogatásomon tudtam meglátogatni ezt a szobrot.
Amikor szobrok után kutat az ember, meglepetés is érheti. Például itt van Csicsó Szlovákiában, eldugott helyen nem a turisták fő sodorvonalában.
Aztán kiderül, hogy a Felvidék egyik legnagyobb centruma a magyar történelem megemlékezéseinek.
Csicsó (szlovákul Číčov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, kb. 1200 lakossal.
Csicsó nagyjából a Duna mellet fekszik, megszenvedte, 1965-ben a Duna árvize pusztította.
Hiába készültem föl Csicsó szobraiból – melyeknek a száma tetemes - a helyszínen mégis meglepetések érik az embert. De, hát az elképzelés, pontosabban a leképezés és a valóság közötti differencia természetes. Így az előre föltérképezett szobrok felfedezése során a szerencsének és a helyi segítségnek is nagy szerepe volt. Még emellett is jónéhány szobornak nem akadtam nyomára. A helyi segítségről azt tudom elmondani, hogy készséges volt, akit megszólítottam, tudott magyarul – némelyikük ízes akcentussal, - ill. volt olyan is, hogy engem szólítottak meg, honnan jöttem, de az ugye látszott: Magyarországról, hanem hogy konkrétan honnan? Volt olyan is, akivel beszélgettem, de a kutyáját viszont szlovákul szólította. A kutya nem értett magyarul.
Csicsón három kialakított szoborpark van, plusz az egyedi szobrok... Egy csoda…

---