A Szent István körúton 1960-ban nyílt meg a kor egyik legmodernebb postahivatala és 137-es postaként került bele a köztudatba. Fogadóterébe egy ívelt falfelületre a még szinte művészi pályájának elején lévő, az épületkerámia alkotások terén szárnyát bontogató Majoros Hédi keramikus kompozíciója került. Nem ez volt az első megbízása, egy évvel korábban férjével, Majoros Jánossal közösen készített több kisebb-nagyobb méretű kompozícióból álló színes csempeképeket, melyek egy tatabányai iskola szélfogójába illetve földszinti és emeleti zsibongójába kerültek beépítésre.

Míg az 1959-ben készített tatabányai falképek jelentős többsége fennmaradt az utókornak, sajnos a budapesti posta fogadótérebe készült muráliának szomorú sors jutott. Majoros Hédi alkotása szinte alig lépett a tinédzserkorba, egy közel ötven évvel ezelőtti modernizálás áldozata lett. 1972-ben a posta közönségterét átépítették, a kiszolgáló ablakok nagy részét elbontották, helyükre önkiszolgáló automatákat telepítettek, melyek bélyegeket, levelezőlapokat, borítékokat kínáltak többek között az ügyfelek számára. A korábbi 18 dolgozó helyett már csak 4 munkatárs volt szükséges, akik az automaták működését felügyelték és nyújtottak információkat a vásárlóközönségnek azok működésével kapcsolatban.^[2] Az 1972-ben átalakított postahivatal belső és külső fotóin már nem látható az alkotás.(lásd adalék képek)

A festett csempékből álló falburkolatról eddig nagyon kevés fotóanyagra bukkantam. A kompozíció teljes egésze sajnos nem látható, azonban egy repülő madár feltűnik a képen, mely - feltételezem - jelen esetben egy postagalamb. A Postamúzeum weboldalán volt szerencsém találni ezt az archív képet. Hajdú József, a Postamúzeum Fotótár munkatársa nagyobb felbontásban és jobb minőségben rendelkezésemre bocsátotta, melyet ismételten nagyon szépen köszönök. Ezen felül még alábbi MTVA képen látható a kirakaton keresztül kirajzolódó alkotás: https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-TGVVWGdyTk1vYzVKYzBpaXpDd3FSUT09

Érdekességként megemlíteném, hogy a legtöbb esetben egy-egy alkotás és készítőjének forrásaként a Kortárs Magyar Művészeti Lexikont (KMML) jelölöm meg, azonban Majoros Hédi esetében ez a lexikon meglehetősen hiányos, ezt a munkáját sem tartalmazza.

Na de akkor mégis mi a bizonyíték a hiteles forrásra? Az Arcanum adatbázisban elérhető egy 200 oldalas dokumentum, mely igazából csak tanulmány. Korábban már használtam forrásként ezt is, de jelzés érkezett “tanulmány” mivoltára és nem tekinthető teljes mértékben pontosnak. Ebben viszont szerepel.^[3]

A napokban valami oknál fogva leemeltem a könyvespolcomról “Kazincbarcika - A szobrok városa” című könyvet és elkezdtem lapozgatni. Majoros Hédi ottani szép színes alkotásához érve végigolvastam a keramikusról szóló pár soros bemutatását és a köztéri művek között itt is említik murális alkotásai között a budapesti Szent István körúti postát.^[4]

---