Ami azt illeti, az a prospektus, amit kaptam, közel nem teljes. Bár olyan alkotást is mutatott, ami viszont a kertben nem volt fellelhető. Megint a fejem után kellett mennem, a címet én adtam.
De az – az alkotást körbejárva – jól látszik, hogy két levél van egymásnak támasztva, vagy inkább, mint amiket odafújt a szél – tudatosan kiszolgáltatva az időjárásnak.

Meggondolva, erre az alkotásra is (az összes kiállított darabra) igaz, mint a Táj-ék címűre, amihez épp az alkotó szavait idéztem több műlapon is:
"...plasztikám, mint fény által korhasztott s átlyukasztott falevél, az elmúlás meg a szerves anyagvilág átváltozásának ismeretes jele. Ezúttal egy szervetlen ősanyag, egy lassabban transzformálódó fém-elem megfogalmazásában. A fém az idő ítélete alatt rozsdavirágzásával minősül át szerves anyaggá. A mulandóság plazma-tűzzel kiégetett fém-rajzát kezdem el, amit majd folytat a kitartó, de lassan emésztő víz-elem, hogy végül visszaporlassza a föld-elembe. Eme diszkrét Táj-ékkel az őselemek ciklikus átlényegülését is megidézem, amiben alkotó közreműködésem csak egy bekezdés lehet." ^[1]

A kiállítást azóta elbontották és csak remélhetjük, hogy a jövőben szerveznek hasonlót itt, a régi alkotótelep ősfás parkjában. Igazán kiváló környezet hasonló rendezvények számára.

---