Most jöttem rá, milyen ellentmondásos, hogy egy kapu díszítő elemének bemutatásakor hosszan gondolkoznom kell, hogy ez most közterület-e? Elvégre a terület zárt, de biztonsági szempontból van szükség a kerítésre és a kapukra. Nem mondom, hogy az első ilyen eset, amit látok, említettem is már – és fáj is picit, akármennyire megszokottá válik napjainkra.

Az ún. Nagyátszótér a Városligetben a Liget Budapest Projekt keretében, azon belül az elsők között nyílt. Óriási területen (13.000 m2) a legkülönbözőbb korosztályoknak nyújt szórakozási lehetőséget. A tér szimbóluma egy léghajó, ami jelen van fizikai valójában is, de ahogy olvasom, a középpontban felépített 3 szintes nagy mászókát is Szinyei Merse Pál Léghajó című festménye ihlette.

Ezen kívül korosztályra szabott, különböző eszközök, játékok, csúszdák, függőhinták és kötélpályák (etc.) szolgálják a szórakozást.
Sajnálatos módon senki nem ír a kapuknál, pontosabban a kapukon látható – megítélésem szerint mégiscsak a kisebbek fantáziáját célzó jelenetekről, amit külön ideálmodott meg tervezője. Valamennyi kapun egy-egy jelenet mesél egy korról, paradox módon egy olyan időről, amikor a játékot nem annyira "épített" gépek jelentették.

Itt egy hármas bejárat felületén fiúk "harcolnak" hagyományos falovon, fa karddal (félrecsapott huszárcsákóban), a masnis kislány lova viszont már kerekeket kapott.

Azt hiszem, a ma gyereke "erőből" játszik, a kihívások eszközei sokkal inkább igénylik a technikát. Ez a jelenet amolyan "békebeli" korból való, egyszerű eszközök és fantázia.
Fényképezni viszont alig-alig lehet, hiszen kint és bent nagy erőkkel zajlik az élet, a kapu is folyamatosan használatban van, nyugodt háttér pedig szinte egy percre nincs.

---