Ez a murália megint egy olyan alkotás, amiről – Szkok Iván honlapja alapján nagyon rég óta tudok. ^[1]. Ezért-azért húzódott. Aztán "megújult" az iskola (egyben homlokzatáról lekerült az ikonikus Agamennon-dombormű) – éppen akkor, amikor beazonosítottam a helyet, hol is találnám. Akkor megijedtem, megmarad-e az épület belsejében rejtőzködő festmény? Gyorsan mentem is, okosan éppen akkor, amikor az évnyitóra készültek (a munkálatok finiseltek). De megtudtam, a nyomozás eredménye helyes, itt a helye az alkotásnak, azt is, hogy túlélte az átalakításokat. Sőt, a kapun bekukucskálva láthattam is. Később visszamentem...
A murália jól látható. Nem sikerült megtudni, eredetileg is ide, az előtérbe szánták-e, de nem valószínű, hogy mozgatták. Egy fal, tele víziókkal, zenével és a magyar zeneművészet legfontosabb alakjaival.
Idézek; a művész ars poetikája (az egyik): "A képzőművészet elsősorban filozofikus tevékenység: véleményt alkotni a világról, és láttatni azt. Ezt kell tennünk! A világ egységét hirdetni meg a művekben. (1999)" ^[2] Úgy gondolom, a világ itt: a zene világa, amit a művész láttat – hűen stílusához, megszokott eszközeihez.
A freskó középpontjában fenn, Szent István alakja, felette koronája.... körben a magyar zenekultúra nagyjai – képileg megbontva a művészek csoportját, akik interpretálják az elkészült műveket.
Középvonalban a festmény jelmondata Kodály szavaiból, ami a bal sarokban lévő "kottán" olvasható is: "A magyar zenét nem mi találtuk ki. Megvan az már ezer éve. Mi csak ápolni, őrizni akarjuk az ősi kincset, és ha néha megadatik, nekünk gyarapítani."
Körben – kicsit méreteiben is súlyozva – az említett "nagyok" portréi Kodálytól, Bartókon és Liszten keresztül Dohnányiig. A 2000-ben készült mű fogadó-képessége kb. itt záródik. Gondolkoztam, vajon azóta ki nyerhette volna el a jogot, hogy felkerüljön a zenei személyiségek közé. (Ezt a kérdést nyitva is hagyom.)
Ide illik az alkotó egy beszédéből vett gondolata: "A KÉPZŐMŰVÉSZET KOMOLYZENÉJE A PORTRÉFESTÉSZET" (így, csupa nagybetűvel, szándéka szerint. ^[3]
Gondoljunk bele, itt megszámlálhatatlan portré látható, mindegyik jellegzetes és találó. A téma pedig éppen a zene. Fentiek szerint KOMOLYZENE!
Érték és értékrend: kapcsolódóan ugyanebben a beszédben a művész említi ezt az alkotását, pontosabban – érdekesség – a honorárium kérdését, ami a munka előrehaladtával is döntésre várt. A felajánlás, aminek értékét Szkok Iván felbecsülhetetlennek tartotta, hogy amíg az igazgató betölti funkcióját, a művész minden előadásra két tiszteletjegyet kapjon. "...ennek most már kb. harminc éve, pontosabban majdnem 30 éve – és ha az évek számát beszorozzuk az évenkénti 10 előadással – Te Atyaúristen, az már mennyi is, 300 szorozva két székkel meg a VIP-listás felárral ... – tehát belátható, olyan lehetőséget kaptam én a kapcsolataim rendben tartására és éltetésére, hogy az unokáimat és a gyerekeket elhívhassam és a komolyzene szeretetére neveljem őket, a barátaimat megajándékozzam, a szépséges modelljeimet elkápráztassam, hozzájuk illő másfajta szépséggel. Szenzációs volt ez a bartell, és még létezik."^[4]

---